Rigóversek - visszhanggal

2007. július 4.
21:56:15











HAJNALBAN, HATKOR

Hajnalban, hatkor, így szólt a rigó:

„Emlékezz! Ami szép volt, ami jó,
a maradandó és a nem-múló,
romolhatatlan s olyan egyszerű
mint fán a gyümölcs, réteken a fű:
mind hozzánk köt.                              
                                Fák és madarak
jelképezik még ifjúságodat
és ami voltál, azt a gyermeket
megőrizték a völgyek és hegyek.

Emlékezz! Jött s múlt mennyi szerelem
s te nem törődtél mivelünk, velem,
pedig hirdettem – és hány hajnalon! –
hogy mulandó a hír s a hatalom
s bár felvázoltad, ki sem fejti meg
a képletet, mely rejti életed.

Kergettél, bolond, délibábokat,
pazaroltad az arany napokat.
Kezed közül kihullott, ami szép,
de nem találtad a varázsigét.

Kincset kerestél, ami sose volt
s bár a szerencse is hozzád hajolt,
most, hogy közeleg már a számvetés,
most döbbensz rá: a sok milyen kevés…

Mit őriztél meg? Csak emlék maradt:
kamaszkorodból a Réka-patak,
mohák és zuzmók tündér-csillaga,
lekaszált rétek széna-illata;

páfrányok kardja, tűzliliomok
lángnyelve, mely a kertekben lobog;
az akácvirág és az orgona
megsebzett szívre hulló balzsama;

fátylas hegyek a szivárvány mögött;
lepkék szárnyára rajzolt örömök;
tavasszal feslő barkák bársonya,
a csipkerózsa és az áfonya,

fecskék csivittje, a pacsirtaszó,
ezüstfenyőkön vatta-puha hó;
kerítésen vadrózsák sortüze,
a leánderek lila őrtüze;
egy régi dal, mit a hullám dalol,
távol partokon, messze valahol;
szikkadt alfa-fű, kopár hammada,
szél-kuszált dűnék, ködös Kerrata;

Ziamában a Holtak Szigete,
s egy virág, melynek nincsen neve se;
régen elhervadt leánymosolyok,
augusztus-éji hullócsillagok;

vérszint villantó, kivont kardvirág,
szél-zokogású, ó litániák;
csillagképek az őszi egeken,
sohasem-volt s nem-múló szerelem;

fába vésett, régen heges szívek –

gyűjtsd össze már az emlékeidet!

Még várunk rád. De nincs már sok időd.
Légy hát olyan, mint voltál azelőtt:
játékos-kedvű, dacból daloló,
szívvel lázadó, szóval lobogó!”

Hajnalban, hatkor, így szólt a rigó.


Balatonkenese, 1976. augusztus


1 megjegyzés:

  1. Azt hiszem, ez a vers az egyik kedvencem. Minden korszakomban. Fiatalon akár, és megöregedve, ugyanúgy.A "Mit őriztél meg " versszaktól teljesen az én emlékeim, az én életem, az én érzéseim is.

    VálaszTörlés