51

ÖTVENEGY ÉV

Ez a nyár már az ötvenegyedik.
Megöregedtem. Semmi sem segít.

Bárhogy számlálom, többre nem jutok:
az ötvenegy év hamar elfutott.

Csodára vár, aki nem ostoba.
Csodára vártam hát – s nem történt csoda.

Okosnak hittem nagyon magamat
- s ebből a hitből ugyan mi maradt?

Az emlékezés fakult vásznain
pár kusza rajz és néhány suta rím.

Batyuba kötve talmi kincsemet
elindulok hát. Ha szerettetek,

emlékezzetek néha-néha rám.
Tücsök-gitáros nyári éjszakán

a csillagok közt lépdelek tovább.
Várnak rám távol galaktikák…

Régi blog: 2007. augusztus 23
21:01:43