ÖTVEN UTÁN
Ötven után ugyan még mire készül,
mit várhat még a szív, a zaklatott?
Nem maradtál meg végső menedékül,
pedig rád nyíltak mind az ablakok.
Gyarló testem málló épületéből
feléd repülnék, mint a madarak.
Sajog a seb, amit az emlék tép föl:
a legendából semmi sem marad.
Fejem körül szemergő glóriával
szivárvány-hidak alatt ballagok.
A szerelem a hegyen túlra szárnyalt,
jönnek felém a naptalan napok.
Kihez forduljak és milyen imával?
Didergek mint éjükben a vakok.
Régi blogban: 2007.augusztus 23.
20:42:06
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése