Égi vadászmezőkön...

2007. július 23.
20:20:39 

KUTYA-SZERENÁD            

Mint óriási sajt, az égen
úgy gurul a telihold,
éppen úgy mint a mesében:
egyszer volt, hol nem volt…

Futkorász a szél a réten,
szállnak szédült szimatok,
rongy lobog a kerítésen,
önfeledten dalolok:

„Kutyalányok sírnak messze,
faluvégen, valahol,
köd ül minden sírkeresztre,
kutya-kórus felcsahol.

Szerelemről szól a nóta
és az alvó réten át
napok óta, évek óta
szól a kutya-szerenád.

Úgy szeretnék én egy kutya-lányt,
zengjen hát a kutya-szerenád,
lósson-fusson, ki merre lát,
felejtse el most a gazdiját.

Foxik, tacskók, pincsik, kuvaszok,
halljátok-e, amit dalolok:
tavasz futkos már a réteken,
jön, jön, jön a kutya-szerelem.”

Éjfél van és hegyen-völgyön át
száll, száll, száll a kutya-szerenád...