ŐSZ HETÉNYBEN
Ismerős ősz baktat a hegyen át,
ráköszönnek az út mentén a fák.
Amerre ballag, a szőlők során
leforr a bor a pincék gádorán,
nótát dúdolnak a duhaj szelek
s jókedve támad ott mindenkinek.
Furulyaszóval kíséri a nád
ezt a paraszti bacchanáliát
és amikor a méz-szín nap lehull
s a tájra sötét bakacsin borul,
már dáridózik az egész határ.
A tarlók nyirkos pernyefüstje száll,
a csípős mustból szippant a lopó,
kulacs telik, csurran a csobolyó,
gyertyaláng lobban, koccan a pohár:
présházban áll a pannon karnevál.
Nézek, figyelem hogyan szállja meg
szüreti jókedv lenn a völgyeket
s egy régi nóta, szuvas véneké,
kacskaringózva hogy száll ég felé.
Ha majd elér és kézenfog az ősz,
gyermekkoromtól kedves ismerős,
így szeretnék búcsúzni magam is,
vidáman, hetykén, dallal – nem hamis
könnyet hullatva fogyó utamon –
mustszagú, füstös őszi alkonyon,
mikor régi társ, kedves jóbarát
köszönti rám utolsó poharát
ünnepelve a vidám elmúlást.
Régi blog: 2007. október 10,
22:59:18
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése