Ősz...

ŐSZI ÉG 

A Szártetőn és lenn a Réka-völgyben
magánosan csatangol most a szél.
Források tükrén egyre nő az árnyék,
riadt őz áll a tisztás szélinél.

Az utak, merre nyáron kóboroltunk,
kerékvágásban tócsát gyűjtenek
s ködökön át unottan csillantják meg
lombok közt a letargikus eget.

Szelíd völgyek s szeles tetők barátját,
hiába hív az erdő. Zord falak
bezárnak és bárhova menekülnék:
a bánat izmos marka fojtogat.

Majd elmegyek, vándordiák, ki régen
elosztogatta rímét: mindenét,
zord köpönyeggel bő felleg takar be
s szemem sarkában ott az őszi ég.

(1948)

Régi blog: 2007. október 16.
21:37:19