NOFRETÉTE-SZONETT
Halott szerelmem, kicsi Nofretéte,
versem úgy rejt, mint márvány-szarkofág.
Sírod felett az emlék szép lidérce
pislákol bár, de még lobog tovább.
Lassan őröl az idők kriptamélye
és szélbe szórja csontjaid porát
s meghalok: lesz-e ki felidézze
fejed köré sosem-volt glóriád?
Piramist raknak fölébed az évek,
körötted száraz homoksivatag.
Prédája lettél, lásd, a feledésnek
és szerelmedből semmi sem marad.
Sorsom fonalát nincs ki kibogozza:
rejtegetlek versembe balzsamozva.
Régi blog: 2007. október 29.
2007 22:22:54
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése