Sodró időben

AZ ÜLDÖZÖTT

Száguld az idő, vágtat napra nap:
a könnyű éve eliramlanak.

Rokkan a test, meg-megremeg a kéz,
szemem fátyolos távolokba néz.

Véres-vörös, homályló ködön át
már alig látom, hogy szép a világ:

a tavaszt, mely mint víg kölyökkutyák,
szelesen rohan hegyen-völgyön át;

a lángtüdejű, barbár nyarakat,
melyekből ma már csak emlék maradt;

a búcsút-intő, szelídfényű őszt,
kamaszkoromtól kedves ismerőst,

ki vár rám az út fordulóinál
s úgy kísér, mint a gyermekkori táj.

Hát így öregszem. Hajam már fehér.
Üldözőbe vett, lassan utolér,

régóta keres és most rámtalál,
letartóztat, foglyul ejt a halál.

Régi blog: 2007. október 28.
22:03:08