23.
MAGYAR KOOPERÁNSOK DALA
Ezek nem gascognei legények:
magyar ez, szegény, mindahány!
Örülnek ezek itt, hogy élnek
- s dehogy kell nékik kapitány!
Fába szorultak, mint a féreg
és most jajgatnak, jobb híján,
s kapálóznak, mint kit herélnek
- vagy mint kit elkap a douan…
Szállnak az érvek s ellenérvek
- s legtöbbjük, sajnos, igaz ám!
–
Fiaid ezek a legények:
légy büszke rájuk, szép hazám!
Gerince s gerincferdülése
itt, biz, kevésnek marad ám,
mert itt az a fő, hogy m e g é r j
e
s megspóroljuk a devizán,
amit otthon öt vagy tíz évre
ír fel fizetés szalagán
a főorvos úr és felesége
- hacsak nem igazi vagány…
Ha nem tetszik: mész a fenébe,
öreg, itt nem te vagy a szám!
Örüljön, kinek szerencséje
volt, hogy van lyuk a valagán!
Nem vagyunk nagyszájú legények
- én is már fogom a pofám! –
legtöbbünk mint a birka béget,
dehogy is lesz itt karakán!
Jaj annak, ki rossz útra téved
s nem tér meg idejekorán!
Háromszor csapják fenekét meg:
TESCO*, direktor – s a Korán…
Csak egyszer innen hazaérjek,
csak tudjam tartani a szám
- s ne szégyellj engem – s én se
téged! –
devizaéhes, szép hazám…
*(A versben szereplő tesco-nak semmi köze a mai üzletlánchoz, a kooperánsok „kiküldő” szervezete viselte ezt a nevet…)
Régi blog: 2008. február 27.
22:28:25
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése