Hitvallás, tanúságtétel

SZÁMADÁS

                       F.Gy. emlékének

Ötven felé, most, hogy a naptár
az év végéhez közeleg,
emlékkel telve, mint a kaptár,
elnézem a minden kalandnál
izgatóbbat, az életet

s készülve újabb számadásra
megmérek s megmérettetek,
mögöttem minden múltam árnya
és a szív örök lázadása
s ím, újra hitvallást teszek:

„Boldog vagyok, hogy bár az évek
szálltak és őrölt a robot,
nem halt ki bennem még az ének,
lelkem kohói egyre égnek
s kedvemnek lángja még lobog.

Boldog, hogy dogmák kéz-bilincse,
spanyol-csizmás elméletek
hagytak még bennem életet
s agyamból képet, képzetet,
nem öltek ki a képletek.

Boldog, hogy szolga sose lettem,
se talpnyaló, se bamba báb,
se fanatikus, vakhit fattya,
ki első szóra úgy hullatja
el énjét, mint a bélsarát.

Boldog, hogy ahogy kell, élek:
járok, álmodom és mesélek,
költő, vad, büszke, csupa láz
- s bár annyi minden megkísértett,
hitem több mint realitás.

Boldog, hogy elmondhatnák rólam,
ha rámnéznek, az emberek:
van benne abból egy kevéske,
mi fajtánk rajza, eszményképe,
ős dúca volt, de elveszett;

nézzen hát rá, ki idelát,
mert megy, miként jött, messze helyről,
torzó lett ő is ideát,
torzó – de őrzi az emberről
való plátói ideát!”

1976

Régi blog: 2008. április 2.
21:25:27