EMLÉKEK ELLEN
Nézd, nézd a szörnyű executiót:
a hegytetőn most hullik el a nap…
a bagoly immár odvából kiröppen,
kiáltoznak az éjben az utak,
a domb mögül a nagy kirándulások
tábortüzének rőzsefüstje száll,
rejtett ösvények lopakodnak vissza
az indiánok vadonába már;
fűvel benőtt ösvények egyre őrzik
gyerekkoromból lépteim nyomát
s a kő mögül, ahol megfogtuk egyszer,
előbúvik az óriási rák;
a vízbefúlt királyné panaszát
a völgyben lenn a forrás zengi még
s a kút fölött a nyári éj kinyújtja
a kamaszkori csillagok tüzét;
halott apám kedves lancesterével
most lopózik a vízmosáson át
hogy álmaimban végre leterítse
gyerekkorom legendás szarvasát;
fábavésett heges szívek helyéről
halott leányok szívevére csöppen,
eltűnt barátok kísértete bujkál
a patak mentén vonuló ködökben
Ki szellemét a múltnak megidézted,
segíts meg engem emlékeim ellen!
S ha erdeidből nincsen visszaút már:
lobbants ki minden látomást szememben!
Régi blog: 2008. március 12.
21:44:02
legendás...
VálaszTörlés