A távolból

VON DER FERNE

Am Neckar-Ufer hab’ ich Dein gedacht.
Mit leichten Schritten kam die dunkle Nacht
und Glocken tőnten von der Ferne, wie
aus Jugendjahren eine Melodie.

Der Fluss murmelte monoton
- und ich verstand die alte Weise schon.

Irgendwo sang noch eine Nachtigall
- und rote Rosen waren überall…..

Tübingen, 1980.

A távolból. Ez lett a bejegyzés címe.
Mert újra, mint már annyiszor, megérintett egy feledésbe merülő barátság kimondhatatlanul szép emléke.
Apám Tübingenben járt, 1980-ban a számára oly kedves Alba Regia Táncegyüttessel. Az ott íródott vers egyik példánya postára került.
(aki ismerte, tudja, bizony mindenből sok-sok, -néha úgy érzem, számolhatatlanul sok-példány készült azon a kopogós öreg Continentalon, indigókkal persze. Az indigók, írógépek, gép/írásos papírok kora is elveszett a távolban?! Kár.)
Nos, a levélre Pécsett született is nyomban a válasz.
Most, kettőezerkilencben **ez a két egymásra felelő vers, a lelkemnek oly kedves, múltból felidézett hangulat éppen ideillik, egy hosszabb szünet után a blog folytatására. 

Mert ha a távolból is, de mindig segít a múlt. Folytatni.

 

 

Kedves Jancsi,                        Pécs, 1980.júl.29.

 

köszönöm leveledet, nagyon-nagyon örültem neki… s egyben
ígérem, hogy nem leszek rest tisztességesen válaszolni rá.

Eddig csak egy gyors „return”: 
egy nagyon szép kis verset
olvastam az imént, sajnos, németül íródott; 
így, hogy megértsem, le kellett fordítani magyarra….

MESSZIRŐL *

Neckarnak partján Rád gondolok én.
Könnyű léptekkel jön a szótlan éj.
Messziről harangok zúgnak alája
mint ifjúkorunk melódiája.

Csöndben csobog a víz, alig mond szót
- de értem már a bölcs öreg folyót.
Madárszó röppen, fájón szíven üt
- és bíbor rózsák nyílnak mindenütt.

 

 Sokszor csókol Benneteket
         Laci

 *Németből fordította: Decsi László

**és ma, 2022-ben is

Régi blog: 2009.január 7.
8:18:59