CÍM NÉLKÜL
Isten veled nem-ismert Európa,
te kedves, aki nem voltál enyém
- pedig de nagyon szerettelek én
s hogy kívántalak, gyermekkorom óta!
Csapodár lány, mindenki szeretője,
takargattad szépséges arcodat,
nékem nem adtad sohasem magad
- és most már késő: indulok az őszbe.
Annyi elveszett, tartalmatlan óra,
annyi bolond, szertelen szerelem,
kifakult selymek: álmok lobogója,
néhány igen és mennyi-mennyi nem:
kínáld hát ajkad első - s búcsúcsókra,
végigsimítva őszülő fejem...
Budapest-Párizs, 1966. november 11.
Régi blog: 2008.november 5.
22:26:42
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése