Ghardaïai "lap"

SZAHARAI KÉPESLAPOK

Fény, szél és tavasz: ez volt Laghouat.
Sétáltunk csak a pálmafák alatt,
gondtalanul, nevetve nagyokat.
Az utca népe tarka forgatag,
színes szőnyegek és fehér falak
- az ég fényei elvakítanak.
Nincs vágy, nincs emlék, nincs akarat,
lustán megáll az álmos pillanat.
Nekünk mennünk kell. Boldog, ki marad.

Homok, pálmafák, tevekaraván.
Sziklák, örök nyár, örök délután.
Aztán hirtelen, egy kanyar után
kéken és fehéren feltűnt Berriane.

Biblikus táj ez: nyájak, pásztorok,
az alfafű s a végtelen homok.
Mi rohanunk, nyugtalan vándorok
- fejünk felett idegen csillagok.

Képre kép villan, sorra váltja a
színeket a laterna magica:
Berriane, Beni Isguen, Ghardaïa, Bou Noura.
Széttört tükrök. Emlékek halmaza.












Régi blog: 2009. augusztus 4.
10:37:29 +


6 megjegyzés:

  1. Igen, a M'Zab! Csodálatos vidékén mi is jártunk 1975 táján... Ghardajában aludtunk is egy vagy két éjszakát a pálmaligetben bérelt magánházban, mert a szállodák tele voltak! Egy szép szőnyeg őrzi emlékét... Valóban "biblikus táj"... Lementünk El Goleáig! (Rózsa)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A szüleim is nagy túrát tettek, szintén El Goleáig. 68 és 70 között, nem tudom pontosan.
      A régi blogban úgy szól a bejegyzés címe: Ghardaïai "lap"/ Flórának. Itt ezt most lehagytam, mert már nem emlékszem az apropójára - azt sejtem, talán a Te blogodban volt akkortájt Rólad kép és bejegyzés a Szaharáról?🤨🤗
      rhumel

      Törlés
    2. Jól tippeltem: http://floramagyarblogja.blogspot.com/2009/08/utazasok-szaharaban.html
      Csodás az a fotód!

      Törlés
    3. Igen, több bejegyzés is volt július-augusztusban a Szaharáról, fényképekkel illusztrálva, még 2009-ben, magyar blogom indulásakor... Sok mesélnivaló jött össze, feltámadt bennem az atavisztikus mesélőkedv!... (az archívumban könnyű rátalálni a 2009-es évnél.) Akkoriban "találkoztunk", ugye? (R.)

      Törlés
    4. Igen, valamikor akkortájt...De sajnos nem emlékszem pontosan. Lehet, még nem is volt ez a rigós-blog, de Ágitól talán Hozzád kerültem és ott olvastam az algériai emlékeidet? Ki tudja, ez már történelem. De nagyon jó, és azóta is csak örülök, hogy megismertük egymást, Veled is és a többiekkel is a hogyisvoltból. 🤗
      r.

      Törlés
    5. Én is! Nagyon! És nem mondok le a személyes találkozásról sem, bár hosszú időt kellene előrelátni hozzá, mert lenne mondanivalónk bőven!

      Törlés