Három szonett

Szonettek Naciriához*

18.

HAMMADITA RÓZSA

Naciria, királyok menedéke,
Gouraya lánya, tenger gyöngyszeme,
te voltál hajdan, mondd, a szépek szépe,
El Mansournak illatos jegyese?

Hadd szóljak hozzád, szép arcodra nézve,-
mit elcsúfít az idő sebhelye,
hogy szólván a vers szépséged idézze
s ne látsszék rajta a kor szemete?

Hogy sirassalak, hammadita rózsa,
ki itt fekszel mocskosan, megtiporva,
gyalázatodban is szépségesen

- olyan szépen, hogy zaklatott szívem
a fájdalom szinte marokra fogja,
mint réges-rég egy kamasz-szerelem…

*

19.

HANYATLÓ CSILLAG

Hová lettek tündöklő palotáid
s minden, amit itt szellem alkotott?
Dicsőségednek már csak romja látszik,
sorsod csillaga hanyatlón ragyog.

Hová lettek a költők és tudósok
és El Mansour, a bölcs fejedelem?
Kalózok törnek rád s vad martalócok,
bordélyház várt rád, nem a szerelem.

Utcáidon kalmárok és kufárok
s az ember-névre nem méltó tömeg,
szájukból ömlik szitok és az átok,

hiába szól az ajkuk szálemet.
Hamis próféták torzított Koránja
hódít s készül a vakhit orgiája…

*

20.

BABYLON VIZEINÉL

Naciriám, lásd, így lettünk mi társak,
költőd lettem, ki hozzád menekült,
mert megtiportak, százszor megaláztak
- s hogy hittem, az a hitembe került…

Sorsod vizsgálva, saját sorsom látom:
emeltem én is, hajdan palotát
- és kardot is, mikor vélt igazságom
kétségbe merte vonni a világ.

S most itt állok, kifosztva, megtiporva,
ötvenhat évem üszkös romjain,
s vádlón nézek, mint te, a csillagokra:

hová is lettek boldog napjaim?
Siratom sorsod: sorsom siratom
és hallgatom, hogy zúgnak Babylon

vizei és hogyan jajgat a szél.
Agg próféták látomása kísér.

*A város római neve: Saldae; berberül Vaga= tüskék; kabyl nyelven: Begaya; arabul a középkorban: En Nassiria, később Naciria; az újkorban: Bédjaia vagy Béjaia; franciául: Bougie.

Régi blog: 2009. január 11.
23:03:09