Zsengékből

EPIGRAPHE

Elillan az álom, a dal tovaszáll, tovalibben
s honnan a szó zendült, hallgat a gyermeki táj.
Messzesuhannak az évek a fénytelen égen,
illan az illat, alél s halkul a régi románc.
Ellobbannak a lángok, a lányok, az ifjú szerelmek
és mit a vers őriz: hűlt pora, holt hamu csak.

Régi blog: 2009. április 22.
20:47:20