Évszakok

Angiolo Silvio NOVARO : I doni

AZ AJÁNDÉKOK

Tavasz táncol a küszöbön,
ajtódon halkan bekopog.
Elmondanád hogy mit hozott?

                        Pillangók víg füzéreit,
                        csengettyűző pici szulákot
                        és szórva színes szirmait
                        rózsát s rengeteg vadvirágot.

A daloló nyár errejön,
ajtódon vígan bekopog.
Elmondanád hogy mit hozott?

                        Háncsból font könnyű kosarában
                        bársonyos, szőke kajszikat,
                        fénylő cseresznyét garmadával,
                        teleaggatva fáidat.

Az ősz sóhajtva beköszön,
Ajtódon sírva bekopog.
Elmondanád hogy mit hozott?

                        Az ősz bíbor bogyóit hozza,
                        tar ágat, üres fészkeket
                        s ősz szálait hajadba fonva
                        hullat sok fonnyadt levelet.

A tél is jön már remegőn,
Ajtódon fázósan kopog.
Elmondanád hogy mit hozott?

                        Tuskókat, rőzseköteget,
                        kismadarat, mely megfagyott
                        szállingózó hópelyheket
                        s ezer villogó jégcsapot.

Anyácskád is jön nevetőn
és mosolyogva bekopog.
Elmondanád hogy mit hozott?

                        Elhozta szép, piros szívét
                        s leteszi lábaid előtt.
                        Virág díszíti közepét
                        - de alszol s meg se látod őt.

Régi blog: 2009. december 31.
10:21:53 

I doni  Primavera vien danzando vien danzando alla tua porta Sai tu dirmi che ti porta? Ghirlandette di farfalle, campanelle di vilucchi, quali azzurre, quali gialli; e poi rose, a fasci e a mucchi. E l'estate vien cantando, vien cantando alla tua porta. Sai tu dirmi che ti porta? Un cestel di bionde pesche vellutate, appena tocche, e ciliege lustre e fresche, ben divise a mazzi e a ciocche. Vien l'autunno sospirando, sospirando alla tua porta. Sai tu dirmi che ti porta? Qualche bacca porporina, nidi vuoti, rame spoglie, e tre gocciole di brina, e un pugnel di morte foglie. E l'inverno vien tremando, vien tremando alla tua porta. Sai tu dirmi che ti porta? Un fastel d'aridi ciocchi, un fringuello irrigidito; e poi neve neve a fiocchi e ghiacciuoli grossi un dito. La tua mamma vien ridendo. vien ridendo alla tua porta, sai tu dirmi che ti porta? Il suo vivo e rosso cuore, e lo colloca ai tuoi piedi, con in mezzo ritto un fiore: Ma tu dormi e non lo vedi.