ELSŐ HÓ
A fagy sikongat: éles, messzehangzó
kiáltás leng a téli tájon át,
az ég boltjára ráfagy a harangszó,
galambraj, mely nem leli otthonát.
Eláll a szél s a csöndes éjszakában,
hol törött szárnnyal hullik le a szó,
nagy pelyhekben, derengőn és puhábban,
mint becéző csók, hullni kezd a hó.
A sűrű éjben minden mozdulatlan
s a zengőhangú árnyas, mély kutakban
a víz színén a csillag sem remeg.
Bűvölten állsz s azt súgod: première neige,
szívedben kósza emlék s kusza érzés,
mint ódon dallam, fel-felzengenek.
Régi blog: 2010. február 20
18:00:2
Hogy milyen varázslatosan találó tud lenni egy költő, amikor kifejezi mindnyájuk érzéseit!... (Rózsa)
VálaszTörlésEgy 20 éves költő-medikus. Még a sok sok költő olvasott versei hatása alatt, keresve a saját hangját. Megtalálta🤗
Törlés