29
CÍMTELEN SZONETT
Minden, miről tanúságot tettem,
elrendeződik lassan, összeáll,
képpé s képletté alakul köröttem
az emlék-halmaz, zsúfolt példatár.
Amiben hittem és amit szerettem,
mint csillagkép az égen, úgy ragyog
- miért kell hát, hogy én, hívő, hitetlen
szóval köszöntsem az alkonyatot?
Miért kell, mondd, hogy megfeszítve lássam,
mi megválthatott volna, hitemet?
Tüzes trónuson, máglyán, látomásban
perzselődöm – s nem menekülhetek.
Hulló csillagok kora ez a század.
A költő is csak a pusztába kiálthat.
Régi blog: 2010. február 24.
21:59:40
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése