22.
A HAMMADA VÁNDORA
Járom múltamnak hammadáit
Utat tévesztett rég a lábam
Kősivatag Kihalt a
táj itt
Elvesztem már e Szaharákban
Nem járnak erre karavánok
Lázak kergettek azért hittem
Délibábot is alig látok
Szomjanhalt itt már minden isten
Oázist lelni nincs reményem
hogy felejtsem a szomjúságot
Felettem keselyűk az égen
S nyomomban járnak a sakálok
Régi blog: 2010. február 20.
22:30:47
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése