17.
SONETTO DELLE MILLE GRAZIE
Leányomnak
Silány csodáim kinek tartogatnám,
ócska kacatom, kopott rímeket?
Torz vallomásom kinek is dadognám,
ha nem tinéktek: nékik és neked?
Az életben, tudom, nem sokra vittem,
nem hagyhatok rád hírt, sem kincseket,
de áldott vagyok s vagy hetedíziglen,
mert megkísért s kísért a szeretet.
Úgy szól hozzád, száll feléd a szonett,
mint huszonegynéhány évvel ezelőtt,
szirmot bont benne, nézd, a köszönet
s a szavai szívvel is érthetők:
éltemben is holtomban is megáldjon
minden mondatom, drága kisleányom!
Régi blog: 2008.04.18.
06:06:43
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése