Hegedűs Sanyi, egy régi jó barát levele Apámnak a klinikára:
Jancsikám! Testvérkém, édes Barátom!
Nem, nem és százszor nem! Én ellene mondok, nem engedlek,
nem engedlek el, óh most este van Pécsett is, este van ott is a betegágyadnál, érezd, tudd, hogy ott vagyok, ahogy Te is ott voltál a mohácsi reménytelenség éjszakáiban, Jancsikám higgy hitetlenül is, velem, magadért, magunkért, párodért, mindenkiért, akit szerettél, szeretsz, a napért, amelyik holnap is felkel, a holdért, amelyik ma is világít, a füvekért, fákért, a zümmögő méhekért, és a rigókért …a Te rigóidért, az én rigóimért, a mi rigóinkért.
Akarom, hogy semmi ne legyen igaz, hogy az egzakt tudomány a károgó vénasszonyok sivítása legyen, hogy felejtsd el az egészet béjaiai vándor, Jancsikám, én ma este is, holnap is kisfiúként imádkozom, elfelejtett imákat mondok, „én Istenem, jó Istenem vigyáz reám, vigyázz Reá” .. nem is tudom már tovább, hiszen a pogány mindennapok radírja kivitt mindent szívem valaha volt papír-fehérjéről, hát hallgass meg Isten, Jehova, Allah, Budha, Síva, mit bánom én, Te Nagy Úr te rettenetes, te kegyes, te szelíd, te szenvedő, te megkínzott, te rend … hallod, beteg a Barátom, hallod? … Felelj, mondd hogy álom, hogy nem igaz!
Nincs már szavam, de minden gondolatom ott van. Érzed, tudod?
Most én mesélek Neked…
Én nem hiszem az egészet. Nem
lehet igaz, és nem is igaz.
Csak elfáradtál, ennyi az egész.
A versek: igen, a versek … ne
hagyd hogy sírjon a rigó!
Kérlek, kérlek, könyörgöm, akarj
bízni, a lehetetlenben is.
Most este van, úgy fekszem le
hogy ébredek, és ez az egész nem igaz.
És újra és újra így akarok
ébredni.
Aludj, drága Barátom, Jancsikám, és jöjjön valami jó hír, hogy nem hittünk hiába. Ugye így lesz!
Ölellek
Sanyi
Régi blog: - 2008. május 8.
21:11:20
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése