Egy régi-régi versfordítás

Ma van május 4....
38 éve, valamikor éjfél előtt csengett a telefon, Anya hívott: "Legyél erős."
1927.augusztus 24 - 1985.május 4. Oly' rövid élet...Mennyi mennyi vers maradt utána! És még mennyit írhatott volna...

THEODOR STORM:

EINER TOTEN
(Egy halotthoz)

Ezt elviselni lehetetlen,
hogy épp úgy nevet kinn a nap
és éppen úgy, mint életedben,
harang kondul és óra percen *
s untan vált éjt a virradat;

s mikor megnyúlik minden árnyék
s eljő a meghitt alkonyat:
ott, hol nemrég a széked állt még
kihűlt helyedre máris más lép
s mi sem érzi hiányodat;

miközben itt közén a rácsnak
a kegyetlen holdsugarak
hűvös kriptád mélyére szállnak
és mint homályos szellemárnyak
a koporsódra hullnak.

***

Das aber kann ich nicht ertragen,
Daß so wie sonst die Sonne lacht;
Daß wie in deinen Lebenstagen
Die Uhren gehn, die Glocken schlagen,
Einförmig wechseln Tag und Nacht;

Daß, wenn des Tages Lichter schwanden,
Wie sonst der Abend uns vereint;
Und daß, wo sonst dein Stuhl gestanden,
Schon Andre ihre Plätze fanden,
Und nichts dich zu vermissen scheint;

Indessen von den Gitterstäben
Die Mondesstreifen schmal und karg
In deine Gruft hinunterweben
Und mit gespenstig trübem Leben
Hinwandeln über deinen Sarg.

* Apa fordítása azért nekem jobb, mint az eredeti, elfogult vagyok....
Hát nem szebb, hogy óra percen, annál, hogy megy/jár az óra. ?
És  -szerintem- a nap és éj egyformán cserélődik  helyett sokkal kifejezőbb, hogy: 
untan vált éjt a virradat.

Régi blog: 2008. május 8.
20:28:03