Kézenfogva. 1963. szeptember 1.

ISKOLÁBA INDULÓ KISLÁNYOM KÖSZÖNTÉSE

Elmúlt a tavasz meg a nyár is,
elszálltak a felhők göndör barikái az égről.
Rozsdásodnak lassan a fák,
csillan a szeptemberi fény.

Elszálltak a gondtalan gyermeki évek,
játék és kacagás ideje oda már, kicsi lányom:
jön a munka, az iskola vár.

Az élet robotos menetébe neked is be kell állnod
és a felénk suhanó évek kapujában
új gondok, örömök csapata zsivajog.

Add ide hát a kezed, *
ballagjunk együtt a fényben
- s el ne ereszd sohasem, végtelen éveken át…

Mint a kirándulók lobogó, színes kendői a partról:
integetek teneked, lengetem a szívemet.

Fátyolos, könnyű szomorúság fonogatja körém kötelét:
lassan őszül a táj
s őszülök én is, apád.

*Drága Apukám, ma is, 60 évvel az első iskolai napom után is, fogod a kezem. Senki se látja, én érzem, minden pillanatban velem vagytok Anyával.

Régi blog: 2010.- augusztus 29.
14:14:32