Kiáltás

KI MENT MEG ENGEM

Már botladozva, néha, meg-megállva
egy pillanatra, jár, csak jár tovább
e zaklatott szív. Bordáim börtönrácsa
bezárta rabját. Kemény porkoláb,
kegyetlen élet: nincsen kegyelem?

Sikoltva szólok: mindig szállni vágytam
- de nem repít már semmi szerelem.
Ki ment meg engem? Hol vagy, drága társam?
Árnyak lopóznak már a szemhatárra,

a lélek végső jeladásra vár.
A szívemet keményen markolássza,
kegyetlen kézzel fogja a halál.

Régi blog: 2010. július 12.
10:43:48