A férfikor küszöbén

MINT AGYAGBAN A VÍZ…

Nehéz viselni téged, bátrak álma,
s fegyverzeted, nehézpáncélú hűség!
Az elme hűvös, tiszta tervein túl
ott integet, mint egzotikus tájak
dús dzsungele, a gazdag lehetőség
s fátyla mögött a soktitkú világ
csábít, mint egy kalandos utazás.
Átszökik csak az örökifjú szív
megfontolt tervek józan rácsain
- Casanova az ólombörtönökből –
és könnyű órák friss kéjét vadássza.
Mint vasdarabot titokzatos mágnes:
delejesen vonz mindig csak az új.
Mást, újra mást és unos-untig újat,
csak mindig egyre újat vár a szív,
s – fölényes bűvész, büszke alkotó –
így formálja meg önnön anyagából
s mit néki nyújt a tündéri valóság,
az érzelmek virtuóz futamával
igaz műfaját híven: a Kalandot.
Így keveredik elragadtatás az
értelem hűvös, metsző mámorával,
zsongítja lelkem mérges vegyszerekkel,
részegítőbben mint az ópium,
fekete, dohány s minden altatók.
Így keveredik bennem tudatosság
az érzelmek merész szédületével
és úgy oszlik szét minden porcikámban,
mint agyagban a víz.


Régi blog: 2008. január 16
13:50:14

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése