2007. március 1.
22:00:20
ÉJLIDÉRC
Holdranéző vak kutya
csahol künn az éjben,
lompos róka kölykezik
sírkereszt tövében,
harang kondul huzatlan
s nem moccan a szél sem.
Denevér száll, a kuvik
halkan huhog hármat,
rém riasztja reggelig
hangjával a házat..
Tartójában fellobog
síri gyertya lángja,
a sarokban kunkorog
egy boszorka árnya
s keresztespók vigyorog
rá egy viperára –
az olvasó itt esik
hirtelen pofára
s kinek erre nem telik
csak a száját tátja…
Bútor reccsen, a falak
repedeznek, málnak,
a padlókon nesztelen
kísértetek járnak,
megnyikordul a kilincs,
zörrennek a zárak.
Szél támad a kertben künn,
az avart kavarja,
alvó kutyám felnyüszít,
az ajtót kaparja,
béka vartyog, sír a sás,
földre hull az alma.
Megkondítom rímemet,
távozzon a rém-sereg,
fára fusson fel a félsz,
aléljon az éj-lidérc!
A boszorka elbuvik,
nem huhog már a kuvik,
valamennyi rút kísértet
fejveszetten szerteszéled
- hadd aludja álmát
künn a kert és benn a ház,
rájuk már e vers vigyáz
s készít puha párnát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése