Évfolyamtalálkozó Pécs, 1977

2007. március 31.
20:10:52

HUSZONÖT ÉV UTÁN 
1952-1977                                            

Barátaim, az idő hogy repül!
Meg-meglegyint már néha szárnycsapása.
Mi kérdezünk és ő feleletül
a valóságot szemünkbe kiáltja.
A huszonöt év hányszor megkísértett!
Negyedszázada orvosok vagyunk…
Ideje volna hát a számvetésnek,
hogy mit is tettünk – s még mit akarunk.
Magunk után hagyunk-e szép emléket
az úton, melyen még botladozunk?

Huszonöt év nem könnyű próbatétel
s akadt útközben nem egy buktató.
Hogy számolsz el az ifjúság hitével?
Tudtad-e mindig, mi a rossz s a jó?
Gyakorló sorsunkból lett-e szép kísérlet,
emberhez méltó példa, maradó?
s míg évgyűrűket növeltek az évek,
miért foszlott szét száz illúzió?
Növekszik rajtunk, mint fán a kéreg,
a közöny, mely már ki sem mondható?

Korunk, amely a szívátültetések
s az űrrepülések hiú korszaka,
mit tartogat még nékem és tenéked?
Az ember már embernek farkasa:
fogunk csattog, úgy marakszunk a koncon,
amit a sors nagynéha odavet,
eladjuk magunk – s néha milyen olcsón! –
és mégis van még hit, mely hiteget,
hogy a gyarlóság végül meg ne rontson
s meg ne fertőzze botló szívemet.

Hittel hiszem, hogy nem éltem hiába
és nem dajkáltam meddő álmokat
- s hogy mindig vártam s mindig új csodára:
erényem s bűnöm immár ez marad.
Sokat szerettem: fákat és virágot,
felleg játékát, víz színén a fényt
- de mindenek felett az igazságot,
mely kamaszálmok szép lidérceként
csalogatott, hiú önáltatások
dzsungelében, mint gyermeket mesék.

Hittel hiszem: a jó nem oszthatatlan
és jó az, aki magát osztja szét
s mi itt bujkál köröttünk száz alakban,
vigasztalónk az igaz és a szép.
A férfikorból lassan már kilépve
kötözgetem az emlék batyuját,
megégve százszor de sosem kiégve,
szemem még most is csillagokra lát.

Huszonöt év s hányadik számvetése!
Salaktalanná égjetek, szavak!
Legyen életem legszebb tévedése,
hogy mindvégig áltattam magamat!
S ha meglegyint az idő szárnyalása
s a sors a kérdést újra felteszi,
a boldogságnak van-e s mi az ára,
a meghajszolt szív csak azt feleli:
hittel hiszem, hogy nem éltem hiába,
csak tudjam mindig újra kezdeni!