Költészet

2007. február 15.
22:51:48

LEPKETÁNC

Lepkék, pillangók, táncokká-varázsolt
lelkek, mindig hogy irigyeltelek!
Olyan könnyedén és csapongva szálltok
a józanítón sáros föld felett!

Már gyermekkorom óta egyre nézem
a réteken hogyan libegtek át,
szárnyalástokkal is példázva nékem
értelmetlenül szép romantikát.

Tudom, tudom: így kellett volna élni,
ahogy nem tudtam, ahogy nem lehet,
fénybe repülve vissza sose nézni,
nem írni: élni a költészetet.

Erre készültem kamaszkorom óta,
de tűnt a fény és fonnyadt a virág
- s én vártam, hogy a sors majd csak lerója
hitvány adóját, néhány garasát.

Tavaszi rétek tarka lepketánca,
hadd gyönyörködjek most még bennetek
- s lepkeszárnyak villogó tűz-zománca
mondjon majd hírt rólam sírom felett.