Tavasz

2007.február 15.
22:35:13

TAVASZ, A NEGYVENÖTÖDIK

Harkályok, cinkék, feketerigók,
ti lettetek már a barátaim,
hangos-szavúak, víg szorgoskodók,
kik serénykedtek fáim ágain!

A hegyekben még mocorog a tél,
este ránkfújja fagyos szeleit,
de nektek a fény már tavaszt ígér,
tavaszt, amely már itt settenkedik.

Ibolyás már a mohos tölgyek alja,
nyitják a rügyek álmos szemüket,
március készül az új viadalra
s ti értitek, mit mond az üzenet.

Megértettétek, s újra nekiláttok,
végzitek, úgy, mint minden tavaszon.
Nézem s tanulom minden évben újra
és fészket rak a remény vállamon.

Sötét szobákból újra fényre bújva
felparázslik még bennem tán a hit,
megérint engem is a tavasz ujja
s kitisztogatja szívem csücskeit.

Mert kérgesedtem, férgesedtem ismét,
zúzmara lepett, fagy hasogatott
- de új tavaszban én is újra hinnék:
a hitből újra leckét adtatok.

Ablakot nyitok hát a fényre tárva,
szivárogjon szívemből a sötét,
s betűzgetem, a tavasz kisdiákja,
a márciusi szél üzenetét.

Példátokon, lám, újra okulok,
hangos-szavúak, víg szorgoskodók…
A bölcsességre ti tanítsatok,
harkályok, cinkék, feketerigók!