Változatok egy témára

2007. június 3.
17:58:19 

1.

KÖNYÖRGŐ BALLADA

az Egészségügy Illetékeseihez néhai jó mesterem, istenben boldogult
François Villon szabadszájú modorában, melyet azidőben írtam
mikor már nagyon megviselt a többhónapos helyettesítés

Én, Faller János, körorvos Hetényben,
aki türelmes vagyok mint a ló,
mert higgadttá tesz közel negyven éven
s azonfelül már oly sokat megértem:
hátamból akár szíj hasítható –
illedelmesen s tisztelettel kérdem,
nem durva prózában, de rímben, szépen
/talán így messzebb hallatszik a szó/:
mit gondolnak a Tisztelt Kollégák,
ezt a gürizést meddig bírom még tovább?

Már márciusnak első napja óta
mint muraközi húzom az igát,
gyaloglok éjjel-nappal, sárba-hóba,
vizsgálok faecest, anust, vaginát
- háromszáz beteg is járt egy nap nálam
s ha nem vagyok még benn a diliházban
ez önmagában is szinte csoda.
Bevallom: ezt nem álmodtam soha
s ezért kérdem: a szakramentomát,
ezt a kulizást hogy bírjam tovább?

A hétszentségit, ez már nem is élet,
ez rosszabb mint akármilyen robot:
naponta három-négy órát henyélek
- és tizenkilenc-huszat dolgozok.
Hogy eddig bírtam, egy csupán a fő-ok:
azt hittem majd csak segít valaki.
De bizisten, már ahhoz sincs erőm, hogy
egy jó hangosat tudjak fingani!
Ezért írtam meg ezt a balladát,
mert úgy érzem, hogy nem bírom tovább.

A j á n l á s

Főorvos Urak! Segítsenek rajtam,
hiszen már nyakig benn vagyok a szarban.
A balladára méltó válaszul
egy helyettes csak akad valahol?!
Küldjenek hát egy kedves kollégát,
mert tovább nem bírom e kuplerájt.

2.

KÉRELEM BALLADA FORMÁJÁBAN

néhai jó mesterem Francois Villon modorában
csak persze annál jóval illedelmesebb stílusban

Én, Faller János, körorvos Hetényben,
aki türelmes vagyok mint a ló,
mert higgadttá tesz közel negyven éven
s azonfelül már oly sokat megértem:
hátamból akár szíj hasítható –
illedelmesen s tisztelettel kérdem,
nem durva prózában, de rímben, szépen
/talán így messzebb hallatszik a szó/:
nem tudja, hogy az ember pénzből él
s a dolgozónak jár a munkabér?

Ön ismer engem kissé s bizonyára
tudja: pénzéhes sosem voltam én,
nem tellett eddig autóra se házra
és villám sincsen Fonyódligetén.
No persze, azért bőven van hibám: a
becsületemre s orvosi munkámra
kényesebb vagyok, mint illenék.
Ezért kérdem meg: kincses Baranyában,
a linkák s penyók paradicsomában
sarlatánoknak terem csak babér?
S a dolgozónak nem jár munkabér?

Már márciusnak első napja óta
mint muraközi húzom az igát,
gyaloglok éjjel-nappal, sárba-hóba,
vizsgálok torkot, mellet, vaginát.
Háromszáz beteg is jár egy nap nálam
s ha nem vagyok még benn a diliházban
ez önmagában is szinte csoda.
De hiába: az ember pénzből él,
még akkor is, ha kissé ostoba.
Hát nem jár ezért nékem munkabér?

A j á n l á s

Kedves Kartársnő! Tisztelettel kérem
számfejtse végre már az illetményem
- a helyettesítési díjra gondolok –
s bár részemről tán illetlen dolog
mégis szerényen felhívnám figyelmét
/ - tán megbocsátja nékem ezt a szent ég -/
ne csak a munka legyen osztályrészem:
utalja végre ki az illetményem!