2007. május 21.
21:20:40
PRECIOSA BALLADÁJA
A tavaszi éj sötétje
a házak közt szétszivárog,
fellibeg a hold az égre –
ébredjetek, csodavárók!
Hegytetőkről idehallszik
megvadult szél horkanása,
szellő-táltos nyargalászik,
patkóját köd bugyolálja.
Izzik a hold, rézvörösre
égeti az egek boltját,
fagy-kristályok törnek össze,
harang-szavuk elsikongják.
Esőverte háztetőkön
sakkozik a hold sugára,
odvaiból már előjön,
megkísért a múltak árnya.
Lőtt madárként ím aláhull
hűlt szerelmek fecskeszárnya,
dér-sebezte violákról
harmat hull az út porába.
És a napok elforognak
tengelyén az évszakoknak,
ónná-szürkült ezüstrózsa
szirma hull a bujdosóra.
A tavaszi éj sötétje
pillám mögé beszivárog,
villognak az éjsötétbe
amulettek, talizmánok.
Csillag-szirmú margaréták
nyílnak fenn az égi réten,
látom lépni Preciosát,
kísértetként, ködfehéren.
Lobog már a hold sörénye,
minden csillag útját járja
- Preciosa könnyű lépte
bevonul a legendákba -
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése