2007. július 9.
23:21:57
2.
BÉJAIAI ÉJSZAKA
Itt foltozgatom foszló sorsomat,
rávarrok tán egy végső ragyogást még,
ha a tenger s az ég is befogad
és nem zuhan utamra még az árnyék.
Magam-vállalta számkivetés holdja
világítja be ösvényeimet,
hajnal és alkony száll a hegycsúcsokra
- fényjeleiket ki sem érti meg.
Merre is tart életem karavánja?
A sors számomra még mit tartogat?
Mi űzött-vonzott ide, Béjaiába,
hol a csalóka ragyogás fogad?
Az égi mezők roppant Szaharája
felém villantja a csillagokat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése