2007. július 4.
23:49:29
AZ EMLÉKEK MEGVÉDNEK
Nem hiába kiáltok.
a visszhang még felel.
Legyen örökre áldott,
ki vissza-énekel!
Amikor tegnap este
olvastam versedet,
éreztem: „Nincsen veszve
még minden, hisz szeret!”
Vigasztalás volt nékem
szelíd-szép válaszod,
megértem, hogy miért nem
lettem kitaszított.
Nyitogatják az évek
sorra kapuikat,
és más csillagok égnek,
mutatva más utat,
másképpen szól az ének,
és másképp cseng a rím,
de Te talán megérted,
hogy az emlékeim,
amiket gyűjtögettem
egy fél századon át,
elmondják majd helyettem,
mi volt az ifjúság.
Te érted tán, miért lett
ilyen az életem
- s Te érted, hogy Teérted
vállaltam szívesen.
Felidézi az ének
múltunkat, múltamat.
Az emlékek megvédnek
- s holtomig így marad… *
Székesfehérvár, 1981. júliusa
(* Amíg csak élek, Apukám, ez így marad )
Gondoltam, hozzád szólt...
VálaszTörlés