NOVEMBER PRÁGÁBAN
A Vencel-téren, háromnegyed hétkor,
reggel, az ólmos őszi ég alatt,
amikor mint a kaptárból a méhek,
a koránkelők
kirajzanak,
mikor felvonul már a szemhatáron
és fényjeleket ad a pirkadat,
s emlékeink sikátorán az árnyak
támolyogva egymásba botlanak,
nekilódul a szél is, utolér és
végigborzongat, mint egy üzenet,
készülődik, mint a költöző kócsag
és szárnyára kap a képzelet,
keresem, aki megvédhetne még tán,
Rabbi ben Lőwöt és a Gólemet,
s kudarcaim listáját mérlegelve
meghúzhatnám a végegyenleget
- hirtelen mint a villám vág belém a
felismerés, hogy bárhová megyek,
emlékszobrodhoz érek mindig vissza
- és nincsen már, ahová rejtselek…
Prága, 1981. november 12.
Régi blog: 2007. november 12.
22:32:59
Meghatóan kifejező!
VálaszTörlés