ŐSZI ALTATÓ
Ringassanak el tücsökszavú esték,
dajkálgasson a hűvös hegyi szél.
Fejed alatt felleg legyen a párna
és zsongjon dalt a surrogó levél.
A csillagos égbolttal takarózzál,
szilárdan tartson hátán ez a föld
és álmaidban szállj a végtelenbe,
mint bátor utas, aki égbe tör.
Tanuld a tájak titkos ékírását,
a sosem-nyugvó vizek moraját,
értsd meg a méhek csöndes zümmögését
s a kóbor éji szelek panaszát.
Aludj és álmodj. Előtted az élet,
a Te utad a hajnalba vezet –
de félig-ébren, búcsúzóul, arcom
simogassa meg hűs gyerek-kezed.
Régi blog: 2007. október 28.
21:51:55
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése