A háború után

* BALLADA AZ ELTŰNT FIÚKRÓL ÉS KISLÁNYOKRÓL

Vajon milyen szél hordja s merre már
az indiánok színes tollait?
Old Shatterhand a kuvikhangra vár
és a bozótból talán előbúvik?
Hol vannak a gyerekkori barátok,
a sápadtarcúak s az indiánok?
Évek bozótja rejti már csapatjuk
és lábnyomukat elfedi a por,
csatangolnak az idegen hazákban,
ki tudja merre és ki tudja hol?

Ha figyelem még hűvös éjszakákon
az égbolt baljós csillagképeit,
holt fiúk s lányok arca száll az égre
s a csillagok közt sápadt szemeik
égnek, míg fönn az Algol, Aldebaran
lángolnak az űr kietlen magányán…
E fiúk és e lányok hova tűntek?
Emlékükre már évek árnya hull.
Holtan feküsznek távol temetőkben,
ki tudja merre és ki tudja hol…

A Dunaparton, hol Hercili, Nóra,
Pintyő, Mió és még ki tudja hány
kislány nézett a szikrázó folyóba
egy-egy eltitkolt nyári éjszakán,
tükröződik-e még arcuk a vízben,
az alkonyati lilás-rózsaszínben?
Hol vannak ők s a többiek? Ki tudja…
Sipos Dani Lausanneban kóborol,
Laci Cavanból írt, Aalsundból Christa…
Hol vannak már, vajon ki tudja hol?

Mind messze régen… Pisti hegedűjén
nem dalol már a Mozart-menüett
és gyökerek közt rothadó szívére
őszi esőkből hullik lassú csepp…
Régi keringők dallamára lassan
táncol tovább a fojtó alkonyatban
fehérben, szőkén Hédi…Lipkai
nem vitatkozik és nem szónokol
feketénél… Szétroncsolt teste merre
fekszik ma már? Ki tudja hol?

Ajánlás

Bizony, Szilárd sem írt már évek óta,
már régen nem felel a levelemre…
Hol vagytok drága fiatal barátok?
Ki tudja hol? Ki tudja merre?

* Eltértem a régi blog sorrendjétől, egy bejegyzésnyit (egy prózai részt, költészetről, barátságról -később pótolom), mert ez a fenti, a következő, az 50-es évek elején írt vers ijesztően ráfelel a mostani s a jövőnkbeli fájdalmakra.

Régi blog: 2008. január 25.
19:12:21