Csigaházban

19.

SIROKKÓ

Ez már a hatodik sirokkó,
amit megértem Béjaiában.
Nem azt kínálja ez a város,
amit még nemrég hittem, vártam.

Fullaszt a szaharai hőség,
reámtelepszik a por, ellep,
a túlsó partra nem is látok:
délibábok az édenkertek.

Építs magadnak csigaházat,
húzódj magadba, te lélek!
Sértett gőg gyötör vagy alázat:
a vers megmarad tenéked.

Álmaidban még elbarangolsz
sok régi, gyermekkori tájra,
ahonnan már valószínűtlen
öregkorod sok Golgotája.

Álom s valóság közt lebegve,
megszokott tudathasadással
ballagj hát tovább csak az úton,
mint aki varázsfuvolát hall.

Csodát vártál – s tudod, hogy eljön:
az út végére érve látod
égboltjaidon hogy ragyognak
fel a nem-múló szivárványok…

Régi blog: 2008. január 30.
20:35:38