Március-hívogató

 7.

TAVASZ TIMEZRITBEN

Erre csatangol már a március
Amizurnál vagy Timezritben,
hetyke a lépte és kamaszfiús
- jön a tavasz, amelyben hittem!

A Babor-hegyek csúcsain
a februári hó már olvad,
mocorog ím a rügy s a rím:
örül a szívem, hogy dalolhat!

De várni kell még egy hetet,
mert most sirokkó szállt a tájra,
homokot és port hinteget
az ájuldozó Béjaiára.

Fátyola mögött nem is látom
szép arcodat, Nassiria:
a szűk utcákon, a bulváron
lebeg a Szahara pora.

Álmos a táj, álmos a város,
és magam is álmos vagyok.
Hol vagytok régi, fénysugáros,
mindent-ígérő hajnalok?

Tudom:dalolni hamarjában
valami vígat illenék,
hiszen a kórház udvarában
megszólalt már a nyitnikék,

de nem megy, nem megy. Meg kell várnom,
míg itt körül a hó elolvad…
nem marad más vigasztalásom,
csak a remény: majd holnap, holnap…

Régi blog:2008. február 14.
2008 22:26:59