VERS FECSKE FRICI FÉSZKÉRŐL
UNOKÁMNAK
Üres szobánk ablakából
amelyik a tengerre lát,
napról-napra egyre hallom
a surrogást, a csivogást.
Az ablakot nem nyitom ki,
az erkélyről odanézek:
napról-napra épül, szépül
- látom jól – a fecskefészek.
Fészket rak hát ablakunkba
egy ficseri-füsti család:
Fecske Frici, Fecske Frida
jól bekvártélyozta magát!
Izgatottan figyeltem, hogy
mikor lesz majd fiúk, lányuk,
kandikál-e a fészekből
kifelé a friss tojásuk.
Készülődtünk a Mamival,
hogy nézzük a fiókákat,
sárgacsőrű kis fecskéket,
gyerekeit a Fridának.
Elképzeltük – ó, de hányszor! –
ahogy surran, röppen Frici,
szúnyogra, légyre vadászva,
és ahogy a sok-sok kicsi
tátogatja, nagyra nyitja
mindig éhes, falánk torkát,
és lenyelik a szúnyogot,
mint Orsi a habostortát.
Bizony, mi így ábrándoztunk,
tavasszal és kora nyáron,
de csalódtunk, mert úgy elszállt
a két fecske, mint az álom.
Ugyanis a minap reggel
megdöbbenve vettem észre:
nincsen már az ablakunkban
Fecske Frici s Frida fészke.
Eső esett aznap éjjel,
fújt a szél is, vert a zápor,
lemosta a fecskefészket
üres szobánk ablakából.
Hanem a két fecskemadár
bizony, nem esett kétségbe:
a harmadik emeleten
épült fel a pár új fészke.
Remélem, hogy ott majd jobban
megrakják az újabb fészket
- mert fejlődik Béjaiában
már a fecske-építészet…
Régi blog: 2008. április 30.
22:48:08
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése