Labor, labor...

VERSES LEVÉL FEHÉRVÁRRA,
A PINTÉR KÁROLY UTCÁBA, AZ MRI LABORJÁBA

Messze, távol Afrikából,
kabyl földről, Béjaiából
küldöm ezt a levelet;
hogy kijöttem, még nem bánom
- de azért már csak számlálom
a napokat, heteket…

Akad ugyan itt is munka,
de azért a laborunkra
is gondolok keveset
- s jól esne ha hébe-hóba
valakinek kedve volna
megírni a híreket…

Ki az új és ki a régi?
Kire kell most szépen nézni?
Vannak sokan betegek?
Mikor a kávéra vártok,
reggel hétkor – s ha isszátok:
van még, aki emleget?

Vagy talán a távolság, a
hónapok egymásutánja
elfeledtet, betemet?
Tudom: a brigád-kasszában
nincsen annyi, hogy futárra
néhány ezret költsetek,

de azért már azt gondoltam:
olyan rossz tán mégsem voltam,
hogy ne kapjak levelet
- vagy gondoljam: nem érek meg
ennyi idő után nektek
tíz forintnyi bélyeget?

Vannak, hallom, változások.
Kik most nálatok a sztárok?
Fogalmam sincs róla itt!
Nem súgta meg itt a Múzsa,
mért ment Pestre Horváth Zsuzsa
- vajjon már ott is lakik?

A brigád volt vezetője,
szakszerv-könyvem régi őre,
nyugdíjba ment igazán?
Beteg lett a Lázár Évi?
Vagy feltűnt egy remek férfi
s férjhez ment az Éva tán?

S Érckövi, a másik Éva,
kitartóan bírja még a
labort – s disszertációt?
Methodikát változtatott?
Prémiumot mennyit kapott?
Tudja már a csíziót?

Hát a Palcsikám, a drága?
Milyen most a vérnyomása?
Hogy vannak a gyerekek?
Épül-szépül kacsalábon
forgó házuk, kinn, Csákváron?
Hány lesz rajt az emelet?

Bérdy Beát meghívnám, ha
lottón nyerne, Béjaiába,
töltsön itt egy-két hetet,
mert ez a csodák hazája
/Bea néha falramászna!/
- bár érteni nem lehet…

Erzsike mit csinál nyáron?
Azt még talán kitalálom
mi a búja, bánata…
Hallom, elment a Pogácsa
s Videoton a tanyája
- vagy „második otthona”?

Szótlan még a Juhász Klári?
Szakképzett már Fehér Ági?
Írjátok meg szaporán!
Kató néni, kedves, drága!
Mit csinál sok unokája?
Egészséges? Vár-e rám?

És a relatíve újak?
Mindent tudnak? Megtanultak?
Nem bánták meg a cserét?
Valaki talán megírja:
Clement Iza hogyan bírja?
Feje néha fáj-e még?

A Bástyások hogyan élnek?
Még mindig jól összeférnek?
Hullik-e a vakolat?
És a fogadott leányom?
Látszik-e már Melittámon,
hogy nagyleány lett a Pat?

Férjhez ment a Patkó Klári?
Vagy tovább akar még várni?
És Őryné kire vár?
Piller Teri gyerekére
- ki a család szemefénye! –
hogy ragyog a napsugár?

Andrea megkomolyodott?
Ugyan kap-e néha sokkot?
Nem beteg a kisgyerek?
Hát az Őrző Anitára
hol vigyáz most a mamája?
Szopik-e? És eleget?

Popovicsné bejár néha?
Ki a komoly, ki a léha?
Engem minden érdekel!
Ki takarít a Bástyában?
Vannak-e még néha százan?
A gólya hol kelepel?

Épül a Ringo Star Háza?
És a marxista vizsgája
hogy sikerült Szöszinek?
Hogyha fáj a csigolyája,
ha kiújul ischiásza,
a Tündét ki böki meg?

Hányan vannak a GYES-esek?
Akadnak-e helyettesek?
Havi hány az ügyelet?
Úgy-e, nem lett beteg senki?
Tudtok-e még jót nevetni?
Ne késsen a felelet!

Az asztalnál még Katóka?
Hányadik sorszámot rója?
Nem unja még a banánt?
Emelték a fizetéstek?
Csak az árak s nem a bérek
mentek fel toronyiránt?

Írjatok hát! Alig várom
soraitok – tán a nyáron
ideér az üzenet ---
Bevallom: bár itt az arab
táj nagyon szép – de ott maradt
szívem mégis veletek…

Üdvözlöm hát minden kedves
munkatársam /tudom: meglesz
mindegyiktek nélkülem!/
és az egész társaságnak
/külön, akik visszavárnak!/
küldöm az üdvözletem,

várva mindig, egyre várva,
hogy valaki csak rászánja
magát s ír egy levelet
- amitől itt Béjaiában,
meleg lesz a szívem tája
- mert a nyár még nem meleg…

Béjaia, 84/05/04

(A fentiek megírása óta eltelt 24 év. * Ma, véletlenül, sok-sok év után találkoztam újra az egyik versbéli „szereplővel”, aki a családban mindannyiunk szívének nagyon kedves. Jó érzés látni, hogy még mindig, ilyen hosszú idő után is, vannak, akik emlékeznek Rá, akik fátyolos szemmel emlegetik Apát. Aki ismerte, szerette, nem felejti el sosem!Előkerestem hát a fenti levelet, hadd írja néha a jelen ezt a verses blogot.
A versikében sokan név szerint említtetnek, remélem nem haragszanak érte, hogy ezt a személyes hangvételű, viccelődő-csipkelődő, de csupa-szeretet levelet itt közreadom…)

* És azóta még eltelt 14 év... A laboros lányok közül sokam már nyugdíjasok, sajnos van aki már nincs itt közöttünk. A verses levél kicsit visszarepít egy régvolt világba, ahol bár keményen és rengeteget kellett dolgozniuk, de mégiscsak egy jobb, és főként emberibb egészségügyben...)

Régi blog: 2008. május 29.
21:32:41