Vihar után

12.

DOPO LA TEMPESTA

A szél elült, a vihar tovaszáguld,
az öböl felett a fény felragyog.
Az égi mező végtelenbe tágult:
elvágtattak a felhőlovasok.

Homály és csönd száll pelyhezve a tájra,
meg-meglebben még egy-egy fuvallat.
Nirvána ez: nincs semmi, ami fájna,
béke simítja meg homlokomat.

Körülülnek az emlékek, mint hajdan
a mesemondót álmos gyermekek.
Ösvény világít már az alkonyatban:

utam immár legendák közt vezet.
Feljön a hold. Már lehet, azt hiszem
„albo lapillo notare diem”.

Régi blog: 2008. október 8.
21:56:33