Homokóra

SZÁZSZOR SZÓLITLAK

Lódítanám az idő kerekét:
repüljetek, ti cammogó napok!
A horizonton kifeszült az ég:
valamit én is még várni tudok.

Mióta élek, mindig vártam én.
Valamit vártam. Talán csodát.
Az álmos idő rozsdás tengelyén
jeltelen gördült év évre tovább.

Porbafúltatok sorra, álmaim,
ti hajdan büszke sólyommadarak.
Rekviemetek néhány suta rím,
- nem maradt hit, nem maradt akarat.

Kavicsok közt a porban matatok,
Fakult emlékek között kutatok,
Ujjaim közt elperegnek a napok
Mint homokórán a finom homok.

Görcsös kezekkel markolok feléd,
százszor szólítlak kedves neveden:
rajzold fel újra létem szép ívét
a horizontra, kedves gyermekem!

Régi blog: 2009. december 31.
10:02:51