Névnap, november 22.

VERSES KÖSZÖNTŐ CECÍLIA SZENT NAPJÁRA

Felesége névnapjára
szegény költő, mit tehet?
nincs egy árva rézpetákja,
ajándékot nem vehet.
Nincsen nékem semmi kincsem,
hiába száz kirakat,
mindhiába hogy kínálja
az ezüstöt, aranyat,
gyöngynyakláncot, brilliánsot,
brossot, gemmát, kámeát,
réztálakat, ónkupákat,
Tutankhámon aranyát,
vagy akinek az a vágya,
Kleopátra micsodája
vagy Fatima balkeze,
Nagy Mahomet zöld feze -
ha nem lennék ilyen szegény,
néki mindezt megvehetném,
lába elé letehetném
s csillagokkal kiveretném
feje felett az eget –
ám ki szegény, mit tehet?
Aranygyűrű, gyöngy helyett,
felfűzöm a rímeket,
szép sorjába, hosszú láncra
s köztük szívem ó korállja,
antik ékkő, díszeleg,
bár a színe már fakó,
színevesztett, hervadó,
mégis hiszem, hogy ez ócska
ajándék, mit költőmódra
máma néki készítek,
tetszik és nem veti meg…
Elfogadja, hordja is tán
és a fénye kristálytisztán
villan meg majd sokkal szebben,
mint annak, mit megvehettem
volna, hogyha valaki
lennék és nem az aki:
szeleburdi, kissé léha,
ügyefogyott, bús poéta,
kinek fellegek közt járva
kőbe botlik mindig lába
s felesége névnapjára
aranygyűrű, gyöngy helyett
nem adhat, csak rímeket…

(A vers 1966-ban, a fotó talán következő év nyarán készülhetett, Algéria, tele káprázatos csodákkal, aranyművesek utcájával, gyönyörű ékszerekkel, szépséges kabíliai karkötőkkel, amit a szegény magyar kooperáns csak a kirakatokban látott. Azért a fénykép is mutatja, az arab szőttesek –igaz, a legolcsóbbik fajtából- bekerültek a lakásba, eltakarva a kórházi ágyat, a laborműszerek ládáiból gyártott bútorokat. Az igazi otthonteremtés tehetségével megáldott szüleim a semmiből is tudtak varázsolni.)

1966. november 11-én érkeztünk Algériába, 11 nappal később volt Anyukám névnapja, szegény költőnek tényleg nem volt még egy rézpetákja se. Még előleget is csak egy hónap múlva, (addig a többi magyar segített) Az első naptól dolgozott (sokszor 10-12 órát,,,,) de fizetése csak fél év után lett. 

Régi blog:2007. november 22.
18:52:40