Télidő, múló idő

TÉLI ALKONYAT

Valószínűtlen fényeit
a téli alkonyatnak;

a napokat, mik jönnek és
mind sorra elszaladnak;

éveimet, mérföldjeit
szikkasztó sivatagnak;

szerelmeimet, kik talán
halálos sebet kaptak;

akikkel együtt indultam
és akik megtagadtak;

és az álmokat, amelyek
nem reményt: hitet adtak

- megidézném még vértelen
kísértetét a múltnak,

és hinném is, mint el-nem-ért
partot a vízbefúltak,

hitegetném még magamat
kábultan és bolondul

- de késő már. Fejem felett
harang szól, óra kondul.

(a fotót Borka Csalamádéjából csentem ide)

Régi blog: 2007. december 5.
20:25:00