Télidő

HÁROM ABLAK A TÉLRE

November

Napok     Jönnek     A lélek szövetéből
kiklórozzák majd az emlékeket
Hiszen tudom a múlttal mi sem ér föl
Amit ütöttél a seb beheged

Mégis valami végképp változott
Másképp köszönnek rám a reggelek
Nem ringatnak el már az alkonyok
Amiből ittam a kút mérgezett

December

Háromszázötven ablakán át
ez az év immár a múltba néz
Szemem káprázik     Még csodát lát
de a falakon nő már a penész

és a pillérek omladoznak
Hullik-mállik lassan a vakolat
Összemosódik a ma és a holnap
Olvashatatlan lesz a karcolat

Kártyát ne vess     Bizonytalanra
tettem fel régen már a sorsomat
Haza hol vár a hontalanra
Van-e otthon mely újra befogad

Kezem között a napok órák
sora nem-mérten mint homok pereg
A mindennapos örökkévalóság
gyógyítgatja korhadó szívemet

Január 

Szél söpri el már napjaim
Halomba gyűlt az évek rossza
Bizonytalan ösvényein
vajon mi vár még     Hány Canossa

A szerelem itt van a kezemben
mint egy szívenlőtt vadmadár
A szárny még utolsót rebben
de nem száll égre soha már

Tél van     Hideg van     Január

Régi blog: 2007. december 3.

19:49:19