Szonett egy ókori hadmérnökről

8.

NONIUS DATUS – PETRONIUS CELERNEK

Uram, mondják, szomjúhozik a néped
s a konzul hozzád azért külde el,
hogy megépítsem azt a vezetéket,
mely nékik is, neked is megfelel.

Útközben rablók fogságába estem
s most itt vagyok nincstelen, meztelen.
Korbácsütések nyomát őrzi testem,
de ideértem. Tudom és hiszem,

hogy vártak rám – és nem hiába vártak,
Mert amit kell, azt most is megteszem:
vizet fakasztok majd az ostobáknak,

átfúrva magam minden hegyeken.
Mert maradtam itt is Civis Romanus,
légiódban is, én, Nonius Datus.

De nem kell, hogy a nép munkám  dícsérje:
a te neved lesz majd a kőre vésve…

  

Apa jegyzete a vershez:

Petronius Celer prokonzul segítséget kért Numidia (a mai Algéria) konzuljától, mert a város lakossága vízhiányban szenvedett. A több mint 20 km-re a hegyek közt fekvő Tudjából kívánták a városba vezetni a frissvizű hegyi források vizét. A vízvezeték útjában álló hegyen alagutat fúrtak, a hegy két oldalán kezdve meg a fúrást – de az alagútfúrók csak nem találkoztak össze. Pedig az alagút két szakaszának összesített hossza már messze meghaladta a hegy átmérőjét… 

A konzul a Harmadik Augustusi Légió hadmérnökét, Nonius Datust küldte el – az első kooperánst…Útközben a mérnököt rablók ejtették fogságba, megkínozták, kirabolták, meztelenre vetkőztették, de a büszke római polgár, akit a parancs és a feladat mozgatott, megszökött a fogságból. Elcsigázva, meztelenül, megkínozva jelentkezett a prokonzulnál, hogy– a kapott parancsnak megfelelően!– megoldja feladatát. Hamarosan sikerült is megtalálnia a hibát: rosszul tájolták az alagút két vágatát. A római flotta embereinek segítségével rövid idő alatt megépítették az alagutat, és Saldae (a mai Béjaia) vízhez jutott. Nonius Datus visszatért a légióba, nevét és munkáját elfeledték. A vízvezeték ünnepélyes felavatásán részt vett a konzul és a prokonzul, nevüket emléktáblán örökítették meg.

A franciák a nyolcszázas évek végén újra megépítették a sérült vízvezetéket – és egy levéltárban megtalálták azokat a kőlapokat, amelyek a konzul és a prokonzul levelezését őrzik – így maradt ránk a hadmérnök neve. A történetet Béjaia egyik terén, egy eldugott obeliszken elhelyezett latin és francia nyelvű felirat hirdeti.

Említésreméltó hogy ma, 1984-ben, a franciák által kijavított vízvezeték úgy látja el a kb. 180.000 lakosú Béjaiát, ill. annak egy jelentős részét vízzel, hogy a Nonius Datus által épített 560 méter hosszú alagúton át jön a víz Tudjából – az alagutat nem kellett javítani. Így dolgoztak hajdan a kooperánsok…

Régi blog: 2010. április 10.
23:19:06