NOVEMBERI RÓZSÁK
Bár elmondhatnák még neked a rózsák,
mi voltál nekem, mi az életem!
Nekem kevés az örökkévalóság
és kevés nekem minden szerelem.
Tebenned bíztam eleitől fogva,
ne hagyj csalódni, tartsd meg a hitem
- s ha majd a sors szívem marokra fogja,
légy menedékem, légy a Szerelem.
1984. november 14.
Régi blog: 2007. november 14.
21:09:38
KÖSZÖNTŐ
Születésnapodkor
gyarló vers helyett,
párom s jóbarátom
így köszöntelek:
egész életem bár
lenne költemény
hogy szerelmemet
elmondhassam én
s ahogy rímre rím és
napra nap felel,
mindent megköszönve
úgy daloljam el
hogy nyílik szívemben
még a szeretet
- fogadd ezt ma tőlem
virág s vers helyett
Régi blog: 2007. november 14.
21:08:35
BÚCSÚ AZ ITTMARADÓKTÓL
Búcsúzom fáktól, fénytől, fellegektől,
búcsút mondok madárnak és virágnak.
Én hamarosan a mennybe megyek föl,
hanyagul félrecsapva glóriámat
s játszom tovább: elíziumi rétek
pitypangját fújva, mint a gyermekek
várnak rám illatos estebédek,
melyekhez habos sört vedelek;
Göncölszekéren járok majd s nem Fordon,
és a Tejúton száguldok tovább,
csak nevetek a sok sznobon és lordon
s nem játszom tovább már az ostobát.
Bizony, elmegyek, túl a hét határon,
ahová nem követhet senki se,
ahol már vár rám sok régi barátom,
jó Francois, tőr és rím mestere,
s egy szőlőfürtös csapszék mélyén ülve,
borostás arcú, pityókos clochard,
valami trágár dallamot fütyülve,
borok tudósa, a vén Jean Cotard.
Úgy élek majd mint költők és királyok,
hálóruhámhoz is jár majd babér,
mindig mesélek, sokat hahotázok
és legendám a Szíriuszig ér.
Nektek pedig, akik itt lenn maradtok,
és akiket –valljam be? – szeretek,
néha-néha majd, őszi alkonyatkor,
az Alkonycsillag fényén üzenek.
Hogy emlékeztek még rám vagy az emlék
már elfakult mint régi metszetek:
nem érdekel – hisz ha köztetek lennék
sem tudhatnátok igaz nevemet
s nem láthatnátok csillagos glóriámat,
mit oly hetykén s hanyagul viselek
- mert búcsút mondtam minden fénysugárnak
s játékos lettem, mint a gyermekek…
1977
Régi blog: 2007. november 12.
22:59:53
NOVEMBER PRÁGÁBAN
A Vencel-téren, háromnegyed hétkor,
reggel, az ólmos őszi ég alatt,
amikor mint a kaptárból a méhek,
a koránkelők
kirajzanak,
mikor felvonul már a szemhatáron
és fényjeleket ad a pirkadat,
s emlékeink sikátorán az árnyak
támolyogva egymásba botlanak,
nekilódul a szél is, utolér és
végigborzongat, mint egy üzenet,
készülődik, mint a költöző kócsag
és szárnyára kap a képzelet,
keresem, aki megvédhetne még tán,
Rabbi ben Lőwöt és a Gólemet,
s kudarcaim listáját mérlegelve
meghúzhatnám a végegyenleget
- hirtelen mint a villám vág belém a
felismerés, hogy bárhová megyek,
emlékszobrodhoz érek mindig vissza
- és nincsen már, ahová rejtselek…
Prága, 1981. november 12.
Régi blog: 2007. november 12.
22:32:59
SZONETTEK ÁTREPÜLVE EURÓPA FELETT
Ím, kiröpített sorsom katapultja,
megtörtént hát a már-nem-várt csoda:
mind messzebb már az otthon, a haza,
és repülünk, a tengeren túlra…
Alattunk lenn, méretlen messze, mélyen,
soktornyú, büszke városok sora
- arcuk nem látom meg talán soha
és nem taposom egynek kövét sem.
Sorsom-példázó-ívű átkelés,
rejtve maradó, sejtett örömök,
elmaradt bánat, akart tévedés,
magam-emelte, makacs börtönök:
ég veletek. Búcsúzni int az óra.
Isten veled, nagy hazám, Európa!
Isten veled, nem-ismert Európa,
te kedves, aki nem voltál enyém
- pedig de nagyon szerettelek én,
s hogy kívántalak, gyermekkorom óta!
Csapodár lány, mindenki szeretője,
takargattad szépséges arcodat,
nékem nem adtad sohasem magad
- és most már késő: indulok az őszbe.
Annyi elvesztett, tartalmatlan óra,
annyi bolond, szertelen szerelem,
kifakult selymek, álmok lobogója,
néhány igen – és mennyi-mennyi nem…
Kínáld hát ajkad első- s búcsúcsókra,
végigsimítva ősz fejemen.
Bpest-Párizs, 1966.nov.11.*
*
1966 egy ködös novemberi reggelén indult a családunk - Párizson keresztül - Algírba. Kooperáns orvosként Apám Constantine-ban, a kórház laboratóriumában dolgozott több mint 3 és fél évig.
Régi blog: 2007. november 11.
17:19:23
Itt boldog voltam néhány napon át,
hallgattam csak a hullám moraját,
néztem a tenger színjátékait
és vallattam a vizek titkait.
Hétköznapok hajótöröttjeként
szelet kortyoltam és ittam a fényt.
Kagylóba zárt a tenger és az ég.
Régi blog: 2007. november 6.
23:39:08
16
ÁLMOT ADJ…
Fogadj be könnyű glóriádba,
ott még akad tán kis meleg,
hadd bújjak hozzád félve, fázva,
mint anyjához a kisgyerek.
Hogy a szennyet, mocskot ne lássa:
fogd be, fogd le a szememet
- s álmot adj, lelkem drága társa,
amiben még hinni lehet…
Régi blog: 2007. november 6.
23:14:02
