24.
OKTÓBER BÉJAIÁBAN
Október van és erkélyünkön, nézd csak,
a hajnalka mégis hogy kivirágzik!
A láthatáron felhők gyülekeznek,
de ellátni még egész Ziamáig.
Az öböl felett fátylas ködök szállnak,
tűnik a fény, körülvesz a hűvösség,
az asztalunknál mellénk könyökölnek
s velünk hallgatnak már az őszi esték.
Legendák szállnak el a szemhatáron
s mi indulunk, hegyen túli hazákba –
Szemünk párás tükrein ott lobog még
a hajdanvolt nyárvégek ragyogása…
Régi blog: 2008. október 8.
22:18:11
Kicsi csillag, csillogj csak!
ó, ha tudnám, hogy mi vagy…
Magosan a föld felett
hinted gyémánt fényedet.
Ha a tüzes nap leszállt
a fénye már nem süt le ránk:
gyújtsd fel pici mécsesed
s ragyogd be az éjeket.
Vándorokra éj ha száll,
vezetőjük e sugár:
látják az út merre megy
s áldják pisla fényedet.
Mélykék égen őrködsz fönn
és átsütsz a függönyön.
Nem hunyod le a szemed,
amíg a nap fel nem kelt.
Vezessen e pici fény,
ha sötétben járok én
- bár nem tudom, hogy mi vagy:
pici csillag, csillogj csak!
SZAHARAI KÉPESLAPOK
Fény, szél és tavasz: ez volt Laghouat.
Sétáltunk csak a pálmafák alatt,
gondtalanul, nevetve nagyokat.
Az utca népe tarka forgatag,
színes szőnyegek és fehér falak
- az ég fényei elvakítanak.
Nincs vágy, nincs emlék, nincs akarat,
lustán megáll az álmos pillanat.
Nekünk mennünk kell. Boldog, ki marad.
Homok, pálmafák, tevekaraván.
Sziklák, örök nyár, örök délután.
Aztán hirtelen, egy kanyar után
kéken és fehéren feltűnt Berriane.
Biblikus táj ez: nyájak, pásztorok,
az alfafű s a végtelen homok.
Mi rohanunk, nyugtalan vándorok
- fejünk felett idegen csillagok.
Képre kép villan, sorra váltja a
színeket a laterna magica:
Berriane, Beni Isguen, Ghardaïa, Bou Noura.
Széttört tükrök. Emlékek halmaza.
Régi blog: 2009. augusztus 4.
10:37:29 +
ORSIKA A BALATONNÁL
Anyucival egész héten
a Széchenyi utcát nézem,
de van program hét végére:
kirándulunk Kenesére.
Kenesén már kora reggel
a madarak dala kelt fel.
Fenn a fákon száz meg száz
sárgarigó fuvoláz –
csupa dal a kert, a ház.
Ha kinyitom a szemem,
harmat csillog a gyepen,
ameddig a szemem lát
- s anyu hozza a teát.
Anyucinak sok a dolga,
vásárolni megy a boltba
és vesz mindent ami kell,
ez engem is érdekel.
És ha nincs más dolgom éppen,
szívesen el is kísérem.
Ebéd előtt nagyapával
sétálok egy jó nagyot,
hazatérünk sok virággal,
amit Maminak hozok.
Ott a sarkon a bozótban
rengeteg a vadmimóza,
le is tépek három szálat:
elviszem a Ciluskának.
Hogyha ízlett az ebéd,
szundikálok kicsikét,
szempillámra pilleszárnyon
libben rá az arany álom.
A délután csudajó,
fürödni visz nagyapó,
sárga gumicsónakom
ringatja a Balaton.
Jámbor kutya mindig álmos,
nincs kedve az ugatáshoz,
de ha csirkecsontot kap,
farkcsóválva ropogtat.
A víz felett a sirály
suhan, lebeg, fel-le száll.
Ragyog még a napsugár
s nádon a szél muzsikál.
Hűvösödik, lenn a parton
lopakodik már az alkony.
Megnyúlnak már mind az árnyak,
a réten a szél feltámad.
Pelyhekben hull a homály,
tücsök cirpel, dala száll
és a nagy sötéten át
szól a béka-szerenád.
Fellibeg a hold az égre,
csillag villog a sötétbe,
kiságyában puha párna
s álom vár az Orsikára.
Nagyon messze még a nyár,
hisz nincsen csak február,
de én már azt álmodom,
hogy vár rám a Balaton.
Régi blog: 2009. június 13.
21:46:23
REGGELI IMÁDSÁG
Lásd, felvázolta már a láthatárra
a hegyek vonalát a pirkadat,
szobámból surran, ím, az éjjel árnya,
derengenek a jólismert falak,
olszlik az álom zavaros világa
és visszatér a száműzött tudat.
Te még alszol, az álom árja ellep,
feledtél vágyat,bánatot, szerelmet.
Az én szívemben lassan felremegnek
dadogva a dédelgetett szavak
s melengetve, mint takaród a tested,
szelíden-halkan megszólítanak.
Mint gyerekkori, régi ima, reszket
szívemben a rorátés áhítat
és míg a nap kel és oszlik az éjjel.
így szólongatlak szívem szép hitével:
„Üdvözlégy nékem feleségem, párom,
ki áldott vagy az asszonyok között,
dajkáljon szelíd anyaként az álom
és béke lengjen hunyt pillád mögött.
Az ébredésed, kedves, egyre várom,
mert véled életembe költözött
a szeretet, amelyben hajdan hittem
és ott fénylik hűséges szemeidben.
Felvillannak a friss hajnali fények,
az új nap itt áll, ím, a küszöbön.
Ki benned hisz csak, adj erőt szívének
s én elviselem könnyen, bármi jön.
Megtanultam, hogy mégis szép az élet
s e tanulságot néked köszönöm.
Maradj meg mindig, életemnek párja,
az én világom szép világossága.
Régi blog: 2009. április 22.
21:12:01
EPIGRAPHE
Elillan az álom, a dal tovaszáll, tovalibben
s honnan a szó zendült, hallgat a gyermeki táj.
Messzesuhannak az évek a fénytelen égen,
illan az illat, alél s halkul a régi románc.
Ellobbannak a lángok, a lányok, az ifjú szerelmek
és mit a vers őriz: hűlt pora, holt hamu csak.
Régi blog: 2009. április 22.
20:47:20
Szonettek Naciriához*
18.
HAMMADITA RÓZSA
Naciria, királyok menedéke,
Gouraya lánya, tenger gyöngyszeme,
te voltál hajdan, mondd, a szépek szépe,
El Mansournak illatos jegyese?
Hadd szóljak hozzád, szép arcodra nézve,-
mit elcsúfít az idő sebhelye,
hogy szólván a vers szépséged idézze
s ne látsszék rajta a kor szemete?
Hogy sirassalak, hammadita rózsa,
ki itt fekszel mocskosan, megtiporva,
gyalázatodban is szépségesen
- olyan szépen, hogy zaklatott szívem
a fájdalom szinte marokra fogja,
mint réges-rég egy kamasz-szerelem…
*
19.
HANYATLÓ CSILLAG
Hová lettek tündöklő palotáid
s minden, amit itt szellem alkotott?
Dicsőségednek már csak romja látszik,
sorsod csillaga hanyatlón ragyog.
Hová lettek a költők és tudósok
és El Mansour, a bölcs fejedelem?
Kalózok törnek rád s vad martalócok,
bordélyház várt rád, nem a szerelem.
Utcáidon kalmárok és kufárok
s az ember-névre nem méltó tömeg,
szájukból ömlik szitok és az átok,
hiába szól az ajkuk szálemet.
Hamis próféták torzított Koránja
hódít s készül a vakhit orgiája…
*
20.
BABYLON VIZEINÉL
Naciriám, lásd, így lettünk mi társak,
költőd lettem, ki hozzád menekült,
mert megtiportak, százszor megaláztak
- s hogy hittem, az a hitembe került…
Sorsod vizsgálva, saját sorsom látom:
emeltem én is, hajdan palotát
- és kardot is, mikor vélt igazságom
kétségbe merte vonni a világ.
S most itt állok, kifosztva, megtiporva,
ötvenhat évem üszkös romjain,
s vádlón nézek, mint te, a csillagokra:
hová is lettek boldog napjaim?
Siratom sorsod: sorsom siratom
és hallgatom, hogy zúgnak Babylon
vizei és hogyan jajgat a szél.
Agg próféták látomása kísér.
*A város római neve: Saldae; berberül Vaga= tüskék; kabyl nyelven: Begaya; arabul a középkorban: En Nassiria, később Naciria; az újkorban: Bédjaia vagy Béjaia; franciául: Bougie.
Régi blog: 2009. január 11.
23:03:09
