Hitvallás, tanúságtétel

SZÁMADÁS

                       F.Gy. emlékének

Ötven felé, most, hogy a naptár
az év végéhez közeleg,
emlékkel telve, mint a kaptár,
elnézem a minden kalandnál
izgatóbbat, az életet

s készülve újabb számadásra
megmérek s megmérettetek,
mögöttem minden múltam árnya
és a szív örök lázadása
s ím, újra hitvallást teszek:

„Boldog vagyok, hogy bár az évek
szálltak és őrölt a robot,
nem halt ki bennem még az ének,
lelkem kohói egyre égnek
s kedvemnek lángja még lobog.

Boldog, hogy dogmák kéz-bilincse,
spanyol-csizmás elméletek
hagytak még bennem életet
s agyamból képet, képzetet,
nem öltek ki a képletek.

Boldog, hogy szolga sose lettem,
se talpnyaló, se bamba báb,
se fanatikus, vakhit fattya,
ki első szóra úgy hullatja
el énjét, mint a bélsarát.

Boldog, hogy ahogy kell, élek:
járok, álmodom és mesélek,
költő, vad, büszke, csupa láz
- s bár annyi minden megkísértett,
hitem több mint realitás.

Boldog, hogy elmondhatnák rólam,
ha rámnéznek, az emberek:
van benne abból egy kevéske,
mi fajtánk rajza, eszményképe,
ős dúca volt, de elveszett;

nézzen hát rá, ki idelát,
mert megy, miként jött, messze helyről,
torzó lett ő is ideát,
torzó – de őrzi az emberről
való plátói ideát!”

1976

Régi blog: 2008. április 2.
21:25:27

Menni kéne, menni kéne

Gerald Gould:

VÁNDORKEDV

Kelet felé a napfény, nyugat mögött az ár:
keletre űz a vándorkedv s nyugat kapuja vár.
Úgy hajt e furcsa őrület, hogy vennék búcsút én,
mert tenger hív és csillag hív és ó, mert hív az ég.

Nem ismerem az utat én s a kéklő dombokat,
a vezetőm egy csillag és a barátom a nap.
Csak útra fel! – szólít egy hang, nincs vége soha már:
a folyó hív, az út is hív s ó, úgy hív egy madár!

Amott a messze horizont, hol nappalt vált az éj
s míg hazatér sok vén hajó, vitorlát bont a szél.
Megtérhetnék – de mennem kell s ha kérded hogy miért,
az oka egy: a csillagok, a nap, az út s az ég.

Régi blog: 2008. március 28.
21:57:03

Az eredeti:

BEYOND the East the sunrise, beyond the West the sea,
And East and West the wander-thirst that will not let me be;
It works in me like madness, dear, to bid me say good-bye;
For the seas call, and the stars call, and oh! the call of the sky!

I know not where the white road runs, nor what the blue hills are;
But a man can have the sun for a friend, and for his guide a star;
And there's no end of voyaging when once the voice is heard,
For the rivers call, and the roads call, and oh! the call of the bird!

Yonder the long horizon lies, and there by night and day
The old ships draw to home again, the young ships sail away;
And come I may, but go I must, and, if men ask you why,

Régesrég

EMLÉKEK ELLEN

Nézd, nézd a szörnyű executiót:
a hegytetőn most hullik el a nap…
a bagoly immár odvából kiröppen,
kiáltoznak az éjben az utak,

a domb mögül a nagy kirándulások
tábortüzének rőzsefüstje száll,
rejtett ösvények lopakodnak vissza
az indiánok vadonába már;

fűvel benőtt ösvények egyre őrzik
gyerekkoromból lépteim nyomát
s a kő mögül, ahol megfogtuk egyszer,
előbúvik az óriási rák;

a vízbefúlt királyné panaszát
a völgyben lenn a forrás zengi még
s a kút fölött a nyári éj kinyújtja
a kamaszkori csillagok tüzét;

halott apám kedves lancesterével
most lopózik a vízmosáson át
hogy álmaimban végre leterítse
gyerekkorom legendás szarvasát;

fábavésett heges szívek helyéről
halott leányok szívevére csöppen,
eltűnt barátok kísértete bujkál
a patak mentén vonuló ködökben

Ki szellemét a múltnak megidézted,
segíts meg engem emlékeim ellen!
S ha erdeidből nincsen visszaút már:
lobbants ki minden látomást szememben!

Régi blog: 2008. március 12.
21:44:02

Tánc, tánc, tánc

AZ „ALBA REGIA” EGYÜTTESHEZ

Sosem-száradó nótafák,
sosem-fáradó csalogányok,
dalokkal égig-lobogó
fáklyák: királyfik, tündérlányok;

hajlongó nádas sűrűjében
bújócskát játszó parti szél;
szivárvány-körök, szertefoszlók,
az ég-színpad széleinél;

fekete csizmák kopogása,
erdők, szélzúgás robaja,
tenyerek puska-ropogása,
százados bánat dallama;

fiúk, ti hetykén daliások,
szilajak, mint a ménesek,
lányok: pillangók tarka tánca,

mint virágcsokrok, színesek:
dalaitokban, táncotokban
egy nép vallja meg igazát,
túlélve több mint ezer évnek
lélek-pusztító viharát.

Dalos-szavúak, táncot járók,
hirdessétek, amerre jártok,
ember s a népek örömét
- és hogy mindenütt kék az ég!

*A különös véletlenek...Fotót keresgéltem a fenti vershez, és mit találok helyette?
Idén, 2022. áprilisban készült interjút Botos Jóskával:

https://www.szekesfehervar.hu/mult-jelen-jovo-avagy-botos-jozsef-es-az-o-oroksege 

Apát is emlegeti,a tunéziai szereplésre emlékezve. De rég hallottam ezt, hogy Faller doki. Így leírva meg talán sosem láttam.😍:
Idézet a cikkből:

"Mi utoljára, hajnal kettőkor kerültünk sorra, amikor már mindenki aludt, vagy éppen evett. De, amikor felmentünk a színpadra és elkezdődhetett a tánc, a verbunk mindenkit megfogott, ezzel együtt a viseletünk, a zene, a táncunk, és felállva tapsoltak, többször visszatapsoltak bennünket. Hatalmas volt az ováció, jött a televíziók sokasága nyilatkozni kellett. Faller doki orvosként, Dienes Ottó tolmácsként volt velünk – mindketten négy nyelvet beszéltek - segítettek fordítani, fantasztikus érzés volt. Miként másnap az újságokból olvasni, hogy íme egy nép, amely még mindig büszke a népművészetére! Még verset is írtak hozzánk..."

Régi blog: 2008. március 28.
20:47:14

Cédula-versike

MONDÓKA

Zubbony, mente, kacagány,
hogy aludtál, kicsi lány?
Vipera és vadszamár,                

úgy-e szépet álmodtál?
Ha már tele a bendőd,
látogass meg délelőtt.
Ne jöjj soha zavarba,
gyere csak a laborba:
fél órával dél előtt
jöjj értem, ha van időd.
Addig segíts Anyádnak
- akkor is ha nem látlak! –
Csókot küldök, hétszázat,
felét add át Anyádnak.
Szeretettel gondol Rád
s várja jöttöd a
                          Zapád.

Régi blog: 2008. március 10.
23:04:45

Pársoros

Mondják, hogy valamit tudok,
felülmúlom az átlagot.

És hogy széklábat faragok?

Ez csak a sors komédiája,
nem szabad gondolni Madáchra:
téved, ki ezt asszociálja,

mert ez h a z á m tragédiája…

Régi blog: 2008. március 10.
23:01:54

Legenda

HA MAJD…

Ha majd a halál eljön egyszer értem
s ajtómhoz érve hármat kopog rajta:
suttogás szól a rózsák rügy-szívében,
megkondul a harangvirág harangja,

a szelek majd szanaszét nyargalásznak,
a csillagok kigyúlnak mint a fáklyák,
az éjszakában vizek zsolozsmáznak
s elém terítik útnak a szivárványt.

Színes ösvényén eltűnök majd lassan,
könnyű szívvel s könnyű bánattal mégis.
Elfelednek mind, akiket szerettem,

legenda leszek az égi magasban.
Vándor vadludak húznak el felettem
- s szegényebb lesz a föld – s talán az ég is…..

Régi blog: 2008. március 10.
22:53:53

Késő órán

Walt WHITMAN:

NIGHT

Fényes éjszaka: ez a te órád, ó lélek,
     szabadon szállsz a szótalanba,
el a könyvektől, a művészettől, tovaszállt nap
és jólvégzett munka után,
teljesen és egyre feljebb emelkedve, hallgatagon,
csodálkozón és álmélkodva
afelett, amit legjobban szeretsz:
      az éj, álom, halál és a csillagok.

Régi blog: - 2008. március 10.
22:19:07

És úgy lőn...

HÉTKÖZNAPI ÓDA

Talpon vagy reggel óta, jársz-kelsz a kis lakásban.
Könyvek közül figyellek. Nem lehet, hogy ne lássam
fejed körül a halvány, derengő glóriát…
Elnézlek, ahogy itt jársz: mint egy tündérmesében,
száműzött kicsi tündér. Nem menthetlek meg én sem:
végig kell járjad a földi kálváriát.
Az életem befont már, szívós indákkal köt meg,
elveszett kicsi tündér, rabja lettél a rögnek:
társul szegődött hozzád a bánat és a gond.
Filléres kicsi gondok őrlik fel életed már,
fakul az öröm selyme, az évek sora elszáll
s emlékül mi marad meg? Ifjú voltál …s bolond…
Ó hogy is vonhatnám be csillogó, vert arannyal
esendő életed? Csak fakult, kopott szavakkal
dicsérem szelíd arcod, vigaszos mosolyod.
Legyen holtomig áldott szíved mártíromsága
s fejed körül ragyogjon a tündér glóriája…
Ezt lássam búcsúzóul, hogyha majd meghalok

Régi blog: - 2008. február 12.
21:33:10

Tavasz, tavasz, tavasz...

TAVASZI ÉJ 

Fürge kölyök-szél
futkos a réten,
alszik a fény már
felleg ölében.

Orgonabokrok
rügy-szíve pattan,
fürdik a hold a
kerti patakban.

Békakirály ül
rózsalevélen,
nézi magát a
tó tükörében.

Fellopakodnak
lassan az árnyak,
fészkire bútt már
rég a madárhad.

Csillag is alszik
ég közepében
s négy kicsi nyírfa
táncol a réten. 

Régi blog: 2008. március 12.
21:29:30

Zsenge

TAVASZVÁRÁS

Szépszemű, fürge tavasz, fiatal
                    szeretőm, csodaváró
hittel vágyakozom s várom a
                   jöttödet én.
Várom arany muzsikádat, a lomb-
                    susogást, a virágot,
várom lépteidet, füttyögető
                    szeledet.
Kék egeden bodros kicsi fellegek
                    nyája szaladgál
s tiszta tavak tükrén rezzen
                    a mennyei kék.
Itt van már kora hírnököd is:
                    ibolyák, kicsi fecske,
illatozik kertünk s rügy nyitogatja szemét.

Régi blog: 2008. március 12.
2008 21:22:54

Constantine, a felejthetetlen

20.

CONSTANTINE, MON AMOUR…

J’ai oublié autant d’amours,
des pays, des villes, des souvenirs,
mais je savais, quand même: un jour
viendra, quand dans l’avenir
je serai venu de retour,
obligé avant de mourir
de révoir, rédécouvrir
ton beau visage, ton doux sourire,
bien que mes jours déclinent,
toi, mon amour, Constantine.

J’ai rêvé, pauvre vagabonde,
de tes rochers si fantastiques,
de tes collines, de tes ponts,
de chaque morceau d’un mosaique
de ma vie triste et monotone,
en rappelant les féeriques
crépuscules et la douce chanson,
pleine de nostalgie et classique,
qui résonne encore dans les mines
de ma mémoire, Constantine.

Attaqué par la vieillesse,
me voici, poête perdu,
les beaux souvenirs ne me laissent
jamais t’oublier, une fois vu
dansla cavalcade de kermesse
ta silhouette, apparue
sur l’horizon de ma jeunesse.
Comme un pelerin, pieds nus,
j’attends, que tu m’illumine,
toi, mon amour Constantine……

Régi blog: 2008. február 27.
2008 22:48:04

"...un jour viendra, quand dans l’avenir
je serai venu de retour," - Én már sohasem 😔

Castel Jaloux kapitány nélkül - 1984.

23.

MAGYAR KOOPERÁNSOK DALA

Ezek nem gascognei legények:
magyar ez, szegény, mindahány!
Örülnek ezek itt, hogy élnek
- s dehogy kell nékik kapitány!
Fába szorultak, mint a féreg
és most jajgatnak, jobb híján,
s kapálóznak, mint kit herélnek
- vagy mint kit elkap a douan…
Szállnak az érvek s ellenérvek
- s legtöbbjük, sajnos, igaz ám! –
Fiaid ezek a legények:
légy büszke rájuk, szép hazám!

Gerince s gerincferdülése
itt, biz, kevésnek marad ám,
mert itt az a fő, hogy m e g é r j e
s megspóroljuk a devizán,
amit otthon öt vagy tíz évre
ír fel fizetés szalagán
a főorvos úr és felesége
- hacsak nem igazi vagány…
Ha nem tetszik: mész a fenébe,
öreg, itt nem te vagy a szám!
Örüljön, kinek szerencséje
volt, hogy van lyuk a valagán!

Nem vagyunk nagyszájú legények
- én is már fogom a pofám! –
legtöbbünk mint a birka béget,
dehogy is lesz itt karakán!
Jaj annak, ki rossz útra téved
s nem tér meg idejekorán!
Háromszor csapják fenekét meg:
TESCO*, direktor – s a Korán…
Csak egyszer innen hazaérjek,
csak tudjam tartani a szám
- s ne szégyellj engem – s én se téged! –
devizaéhes, szép hazám…

*(A versben szereplő tesco-nak semmi köze a mai üzletlánchoz, a kooperánsok „kiküldő” szervezete viselte ezt a nevet…)

Régi blog: 2008. február 27.
22:28:25

Chopin mindig segít...

DESZ DÚR PRELŰD

Esőcseppek     Október     Valdemosa
Lassan kopogva hullik cseppre csepp
Akiknek ez a szív immár holtig adósa
Ködök     Kísértetek     Hová is tűntetek

Temetni holtjaim borongó muzsikáddal
szemem mögött vonul a csuklyás gyászmenet
Kámzsák komor sötétje     Egy távoli madárdal
Lassan kopogva hullik az ereszről a csepp

Múltán és hulltán annyi szerelemnek
kiket temetnek és kik temetik
Lázak lohadnak és sebek hegednek
Segíts hogy értsem barát     Fryderyk

Legyen újra értelme életemnek
s ne múljék úgy mint ez a perc is itt

Régi blog: 2008. február 27.
21:40:40

Egyedül a kertben

TANÍTÁS NÉMASÁGRA

A kert végében bólogat
sokatmondón a nyárfa,
a szél már néven szólogat,
üzenet jeladása.

Hajladoznak a dáliák
szótlan az esti szélben,
fehér lángját a mécsvirág
nekem gyújtja ki s értem.

Körém kúszik a sok bokor
a pelyhező homályban,
altatgat az éj s átkarol
- pedig csodára vártam.

A kert végében bánatát
mondogatja a nyárfa,
de a szél szótlan száll tovább:
így tanít hallgatásra…

Régi blog:2008. február 27.
21:24:41

Mégsem jeltelen

TAVASZ VAN ÚJRA

Tavasz van újra, én meg őszülök.
Uramisten, milyen napokra készülök?

Felhőtlen éggel köszönt rám a nap,
de szívverésem csupán számadat,

a régi tüzek lángja kialaudt,
csillag sem int, nincsen már visszaút.

Kamaszkoromnak emlék-dzsungelét
elrejti már az irigy messzeség.

Nem tartja számon immár senki sem,
hogy mennyit ér le-nem-élt életem.

Tengelyén a föld unottan forog,
rámhullanak a növő alkonyok

s míg az éjszaka lemeztelenít,
kitűzi fölém csillagképeit.

Szétfoszlok lassan, mint a könnyű köd
és eltűnök a fátylas fák között.

Szikkadt emlékek sivatagain
hervadnak el kifakult szavaim.

Magam maradtam ismét, egymagam:
nincs már, akinek értem gondja van.

Körülöttem a világ idegen.
Itt voltam, éltem. S megyek jeltelen.

Régi blog: 2008. február 26.
21:24:27

Március-hívogató

 7.

TAVASZ TIMEZRITBEN

Erre csatangol már a március
Amizurnál vagy Timezritben,
hetyke a lépte és kamaszfiús
- jön a tavasz, amelyben hittem!

A Babor-hegyek csúcsain
a februári hó már olvad,
mocorog ím a rügy s a rím:
örül a szívem, hogy dalolhat!

De várni kell még egy hetet,
mert most sirokkó szállt a tájra,
homokot és port hinteget
az ájuldozó Béjaiára.

Fátyola mögött nem is látom
szép arcodat, Nassiria:
a szűk utcákon, a bulváron
lebeg a Szahara pora.

Álmos a táj, álmos a város,
és magam is álmos vagyok.
Hol vagytok régi, fénysugáros,
mindent-ígérő hajnalok?

Tudom:dalolni hamarjában
valami vígat illenék,
hiszen a kórház udvarában
megszólalt már a nyitnikék,

de nem megy, nem megy. Meg kell várnom,
míg itt körül a hó elolvad…
nem marad más vigasztalásom,
csak a remény: majd holnap, holnap…

Régi blog:2008. február 14.
2008 22:26:59

"Akár egy halom hasított fa..."

IMÁDSÁG

Én Istenem, ki pontosan kimérted
a bolygók röptét, csillagok futását,
kinek kezében halál és az élet,
aki méred a kontinensek lázát,

spirálködökbe rejteztél előlünk,
eltakarnak a tág galaktikák.
Figyelsz még ránk? S vajon mit tudsz felőlünk?
Hisz mindegyikünk egy külön világ…

Sejtjeink szédült bolygórendszerében
ott lüktet-árad a múlt s a jövő.
Determináltan élünk s minden génben
munkálkodik a megrontó idő.

Micsoda rejtett félelmek feszülnek
gyermekkorunkból jelenünkbe át?
Hétköznapok közt hány és milyen ünnep,
ha ránkköszön a régvolt ifjúság?

Lázadoznak már tán a bomlott sejtek,
ellenünk rontó, ártó enzimek:
a napjaink tudatlanságban telnek
és sorsunk titkát ki sem fejti meg.

Kényszerből élünk és hány vélt parancsra
mozdul a tett és szólal meg a szánk,
hogy képernyőnkön néha felvillantsa
az emlékezés katódsugarát?

Szemünk előtt elfutnak még a tájak,
hallunk még néha távol hangokat,
de a szív már csak maga ellen lázad,
nem oszt parancsot – és nem is fogad.

Készülünk már a végső számadásra,
ahol nem segít semmi szerelem.
Köröttünk nő a csend s a szív magánya.
Akad-e még számunkra kegyelem?

Mert vétkeztünk, mivel álmodni mertünk
s ezért lázadtunk, Uram, oly sokat.
Sokszor átkoztuk, amiért megszülettünk,
sokszor kerestük az igaz utat,

de tévutakon botolt csak a lábunk,
hamis imákat dadogott a szánk.
Bocsáss meg hát, hogy mi is megbocsássunk
s áldásod add a távozókra – ránk.

Régi blog: - 2008. február 26.
2008 21:09:28